Tisztázom a Flóra festményemet. Tisztázom mint olajfestményt, és mint megjelenített tudattartalmat. Vagy hogyan is lehet ezt pontosítani? A kép valamiféle képzetből jön, aminek nyomai, asszociációs láncai levezetnek a tudattalanba, a kreatív eredetbe, bizonyos értelemben a khórába, ahol az öröklött találkozik a szerzettel, meg mindenféle furcsa, nem tudatosuló tartalmakkal, amelyek gyakorta megelőlegezik a jövőt. 

A jövőt az álom is tartalmazza, márpedig a festményt úgy fordítom mint aktualizációt. 

Megvan a képterv, és tetszeni kezd. Elkezdem festeni.

Miért pont ahhoz a témához nyúltam? 

Az ok egy újabb késztetés, egy újabb kreatív választás és válasz.

Nos a Gyermek flóra patakban gázol. A patak víz, de nem folyó. Gyors reagálás, információ csere. A megfiatalodás képessége.Könnyebb, felszínibb rétegekben való létezés.

Ez jól illik a Gyermekhez. A gyermek egy tudattalan viszonyrendszer kezdeménye, egy anima megjelenés. Valami ami a belső világ női oldalához tartozik. A mi esetünkben egy szép, természeti környezetben való kizárólagos lét, ami a személyesség vonatkozásában az. Ugyanakkor floralia, ami a megújulás ókori ünnepe.

Az istennő óriási létpotenciál. Szépség és öröm istennője.

Olyan istennő aki a színtéraréna múlt és jelen rétegei felett áll, és bár nem egyértelmű módon, de a vágyakon, ösztönökön keresztül mozgatta is azt.

Itt azonban önmagaként, önmagában inkarnálódik.

Nem virágrügyek között, hanem egy felfele törő pompás, spirituális virágmezőben. Ez a kibontakozás kezdete, robbanása.

A khóra az Flóra...

Így érthető, hogy álmomban valamiféle forróégövi sziget, vagy földrész édenében beszélgettem egy nővel, aki azonban csak jelenlétként mutatkozott. A nyugati világ valahol a távolban, túl a tengereken, a tudatos jövő irányában. Szintén csak a valóság távoli képzete.

Maga a természeti közeg, az éden szintén nem leírható, csak érzékelhető.

A nő azt mondja éltek itt hajdan más fehér emberek is. Ha maradnak boldog egyszerű életet élnek. Egyik a másiknak mézet ad.

Én persze vadászatra is gondolok... Ami az ösztönök megölése, de ezt csak utóbb tudom, mert felébredtem....

Flóra befogadja a faunát. 

Nem tudom mit jelent ez a festmény perspektívájában, talán a kegyelem kezdete...

2.