Anders Ericson, Robert Pool olvasása mégsem haszontalan, hiszen saját, festészettel kapcsolatos kutatásaim (ami nem hivatalos)  megerősítésén túl, pozitív visszajelzés. 

A mentális reprezentációra jó példa az előző bejegyzés. Úgy írok recenziót, hogy közben olvasom a könyvet, viszont a csúcsteljesítmény eléréséhez fontos a célterület meghatározása, ami az esetemben, maga a festészet. Itt a festészet mentális reprezentációjának javításáról lehet szó... 

Alapos árgondolásra lenne szükség, hogy a számomra érdekes témát úgy adjam elő, hogy másnak se legyen unalmas. 

 Blogírás, jelent némi gyakorlatot, viszont  tárgy megragadása erőfeszítést igényel, és éppen erről van szó. Amiben fejlődni szeretnénk, azt nem  korfontzónán belül kell gyakorolni, hanem kicsit mindig túl kell tolni, a célhoz stratégiákat kell találni.

 Dolog nem annyira mechanikus, mint ahogyan leírva látszik, viszont a gyakorlás mennyisége döntő. Amikor valaki valamivel újonnan kezd foglalkozni, a célzott gyakorlás már pár száz óra után is látványos eredményeket hoz, viszont, hogy az adott terület legjobbjai legyünk, ahhoz évtizedes, több tízezer órás erőfeszítés is szükségeltetik.

Tegyük fel, valaki hegedül. Nem puszta gyakorlás fogja javítani képességét, hanem az eljátszandó mű áttekintése, elemzése, részmegoldások végig gondolása, és az adódó hibák kijavítása.

Sima, álltalános mentális reprezentációra jó példa a "kutya" szó.

Ha valaki városba él és nagyon fiatal,talán csak annyit tud  kutyáról, hogy szőrös, négy lába van és húsevő. Már ez is több, mint  puszta szó hangalakja, mivel valamiféle absztrakt jelentést kapcsol hozzá.

Ellenben, ha kapunk egy kutyát, játszunk vele, simogatjuk, gondozzuk, tanuljuk a bánásmódot,  felhalmozódó tudásunk fejeltebb, holisztikus reprezentációt hoz létre.

Mindenki használ mentális reprezentációt.

Amikor autót vezetni tanul valaki, kezdetben mozdulatokra figyel, a dolgok csak lassan kerülnek át  rövid távú memóriából  hosszúba. Amikor átkerül, a vezetés automatikussá változik.

Az átlag ritkán megy túl  elégséges fokon. Viszont, ha valaki túlmegy, akkor egyre újabb stratégiákra van szükség, el kell dönteni mi működik és mi nem. 

Az alap tudásokra egyre újabb, minőségibb szintek szerveződnek, és egyszer csak  a fán kívűl látjuk az erdőt is. 

Sakkban  kezdő játékos pár lépést kalkulál előre, egy mester azonban a várható lépéseket mentális reprezentáció szintjén kezeli. Neki elég ránézni  sakktáblán lévő halmazra és dől az információ. Olyankor is lát rendszert, amikor más csak káoszt és véletlenszerűséget.

Az egykori erőfeszítések olyan elrendezésbe szerveződnek, amelyek azután kalkulusok nélkül, öntudatlanul vezérelnek. 

Mostani bejegyzés tanulsága, hogy  célzott gyakorlás erőfeszítése,  saját és mások helyzeteinek (műveinek) elemzése nyit meg újabb lehetőségeket. Ami komfortzónán belül ismétlődik, nem visz túl az átlagon.  

 Könyv olvasását követően,  egy műhelyiroda falán láttam 2020-as Würth naptárt.  Naptáron a következő modell látszott, amit az internetről némi keresgélés után, - utóbb,- le is szedtem.

 Kép egyetlen rátekintésre átlagos,  hasonló modellek tucat szám szerepelnek újságokban, reklámokon.  Szinte érdektelen környezeti elemről van szó, viszont tesztelésére kíváncsi lettem.

Amikor férfi ember ránéz egy ilyen képre, annyi villan át az agyán, nem csúnya, amihez társulhat némi érzéki felhang, de az is lehet, hogy  hölgy típus-semleges. Eddig mindenki eljut.

 Hogyan látsz te egy ilyen képet?! Neked mit mond?

Gondold végig, és legközelebb elmondom,amikor benyomtam  fenomenológiai kapcsolót, nekem  mi jutott eszembe  látványról...

Teszteljük, kinek milyen  vizuális, mentális reprezentációs fejlettsége....