Az első észrevételemhez, és annak demonstrálására, hogy miről beszélek, iderakok egy másik Würth naptáras képet. Erről a képről azonban csak annyit mondok, ami a másikat érthetőbbé teszi.

Ez a kép érzékibb,  lány alakja fedetlenebb és a kevés ruha kifejezetten arra az asszociációs lépésre késztet, hogy a kitakart testrészleteket is elképzeljem. Ugyanakkor az arc számomra vonzóbb, mint a tesztelt képen, azért is mivel nem felém néz, a kép így nem teremt velem közvetlen kapcsolatot.  Ebben van némi paradoxon. 

Testi beállás (beállítás) csábító, a szellemi (arc-gesztus) távolság teremtő. Az efféle bökkenő mentális akadály, amivel kezdeni kell valamit. Itt kapcsol be fényképész háttér üzenete, a sok apró tégla, és  bezárt ajtó, amit úgy is fordíthatunk, hogy sok apró munkával talán(!) eljutsz  kívánt célig, az ajtó kinyitásáig, a paradox feloldásáig. 

Ennyit nem is akartam írni erről a képről, de segíteni fog  másik elemzésénél.

Az emberi környezet legtöbb tárgya szimbolikus jelentéssel bír, azonban csak  műalkotások játszanak a tudattalanra, a mentális reprezentáció megmozdításának ilyen mértékére.

Ami nyitott, az örök kérdés.

Akkor most a lány valójában ilyen, vagy a fényképész vetít bele efféle hangulati jelentést?! Belevetíti azért mert ismeri a lányt, mert azt feltételezi, olyan amit végül a kép közvetít, és akkor még ott az a kérdés is, hogy mindez mennyire tudatos?! Ott a kérdés, hogy ez az egész, nem csak mesterséges atmoszféra teremtés, üzleti profizmus?!

 Fotós vizuális reprezentációkkal dolgozik, öntudatlanul is azt fejezi ki, amit belelát a képbe, mi pedig  központi tárgyból és annak környezetéből nyerünk egy élményt, amibe ritkán kérdezünk bele tudatosan. 

Az élmény megértése és megosztó felmutatása azonban nem megmagyarázás, mivel nem redukálom a közvetítődő hatást kijelentésekre. 

Nem mondok olyat, hogy ez egy ribanc, hogy a modellek mind kurvák, hogy hú de ezt meg azt...   Itt most, köznapi szint kizárt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nézzük az eredeti kép mentális reprezentációját.

 

Több a ruha, kevesebb az érzéki kihívás, de azért jelenlévő.  Testiség arányának csökkentése az arcra tereli a figyelmet.  Lány rád néz, így közvetlenül megszólít.

Nyilván felteszi az első lehetséges kérdést: Hatok rád, tetszem, bejövök neked?!

Vajon a kép teljes hangulata hova visz?

Az egyik kéz fejet támassza,másik a lábat fogja.  Fejnél a kéz némi gondolatiság, gondolati erőfeszítés meghívása. 

Megér neked ez az egész egy kis szellemi munkát? 

Én nem egy buta lány vagyok...

Ugyanakkor  lábnál lévő kéz, a lábfejet kitakarja, de jelzi, hogy a modell motoron üll, vélhetőleg motorral vitték a háttér természeti környezetébe, ami napfényes.

Tehát akkor, itt már eleve egy természeti közegbe vagyunk, ami részben felszabadultabb, és betekintést sejtet a lány belső természetébe.

A víz érzelem, a zöld víz természetes és nagyon is élő, azon túl, a flóra szintén érzelmi, de magasabb szinten, és buja, sűrű, olyan amibe jó beleveszni.

Ez a lány elhív, szellemi értéket (is) mutat, és nem csak testi értelembe hív el, hanem lelkiben is. Ha nagyon akarom,  kerek nyakék a teljesség kifejeződése.

 

Végül. 

Képek akkor is hatnak, ha nem fejtjük meg őket, vagy azt hisszük, nincsen mit megfejteni, mert például a kép nem megmagyarázható, hanem az ami.

 

Autózol, és az út menti óriásplakáton egy efféle -szépségből élő(?) lányt látsz állni, harmincmilliós luxus terepjáró mellett.

 Kép azt üzeni: Ha megveszed ezt az autót, ilyen barátnőt szerezhetsz vele. És még igaz is, -mert ebben a multi-kapitalista szatócsvilágban  pénz és hatalom szinte mindent leszállít. 

Ha van harminc milliód, esetleg téged is. 

Ha nincsen, kissé kevesebb jókedvvel mész tovább   tízéves Suzukidon. 

 Táj ködös. Foltokban látod oldalt, útmenti ugarokat...