Képötlet onnan jött, hogy motoros kép után törekszem, dinamikus festményeket létrehozni.
Vegyük úgy, laza tematikájú sorozatra készülök.
Facebook-on pillantottam meg hirdetést, tulajdonképpen megfizethető áron lehetne elmenni vádvízi evezésre. Néhány fotó, ami vizuális fickókra, - mint én is vagyok,- hat valamennyire.
Láttam már ilyen tárgyú filmet, ám még mindezzel együtt sem lett volna érdekes, nem lett volna elég intenzív késztetés, ha nem jelenik meg az emlék.
Nagyon régen sétáltam Lillával a belvárosban. Még kislány volt, és vándor-vurstliban megpillantottunk fentihez hasonló, csak még ennél is nagyobb szimulátort.
Befizettük jegy árát, és pénztáros egy "rafting" feliratú CD-t helyezett a számítógépbe.
Felmásztunk a létrán.
Beültünk legelső széksor egyikébe. Hidralika bezárta az ajtót és előttünk vetített kép jelent meg. Gumicsónakban ültünk. Sziklákkal körülvett folyón lassan megindult az utazás.
Utastársainkat nem láttuk, csak néha az evezőket, és rövid utasításokat hátulról.
Szimulátor imbolyogni kezdett, víz csobogott mi pedig megkapaszkodtunk előttünk lévő korlátba.
A hangok egészen körülvettek.
Tempó fokozódott, kilengések egyre vadabbak lettek, és mi együtt sikongtunk a fiktív evezősökkel.
Meglepően élethű érzés, magával ragadó élmény.
Csónak néha döccent, sziklának ütődött, lezuhant hullámokról.
Aztán később, zuhanás közben, valahol előttünk feltűnt folyó nyugodtabb -fákkal övezett- szakasza, meg valami vízikapu, de azt már nem értük el, mert csónak alábukott, zöldes víz vett körül, bugyborékolás, meg felszín alatti tompa hangok... A lassú süllyedés megállt, kép elsötétült.
Pár másodperc hatásszünet után kinyílott szimulátor ajtaja, mi meg élménytől felajzva kimásztunk.
Megkérdeztem Lillát. Emlékezett esetre, benne is nyomott hagyott ez a posztmodern disney-káprázat.
Két vázlatot készítettem.
Az első, amit festeni is kezdtem, tajtékos folyón három személy, -két tinédzserkorú lány evez, de csak a két lány arca látszik.
Vádvízi evezés veszélyes üzem.
Amikor valaki túl jut látványos gesztus színeken, és szituáció automatikus elfogadásán, bizonnyal felfedezi tevékenység és életkor ellentmondását.
Vajon nem e, ebben a korban vagyunk igazán felelőtlenek?!
Analógia egyértelmű.
Életveszélyes életszakasz meggondolatlan választása, veszélyt nem felfogó élvezete.
