Ez valami olyasmi, hogy van egy dolgunk, azzal kapcsolatban képzetünk, ám minket képzet úgy érdekel, hogy minél többet akarunk tudni a dologról, de nem úgy mint hétköznapok metafizikai redukciói, egy szűk definíció, hanem akként, hogy miért emelődött ki dolog, miért nyert intenzitást, és ez az intenzitás mit hoz a humán valóságomba,(?) tehát dolog, ami ekként nem tárgy, még akkor sem tárgy, ha dolgot a dolgon belüli tárgyak rajzolják ki, vagyis, -talán még nem zavarodtam dolog körkörösségébe,- kérdés, mi a fenomén?!
Festészet és festészettel nyert lét, fenomenális. Az, hogy valamiről mit tart hétköznapiság, az csak vonásnyi, hogy mit tartok én, az sem sokkal több, viszont kérdés, mi az ami magától megmutatkozik, mi az ami mély belső természet felől, kreativitás felől dereng elő, vagy tör be az életbe, izgat kellemesen vagy kellemetlenül, azt kell feltérképezni, vagy pontosabban köztesek, világhatárok között előálló senki-földjén, ontológiai értelemben beutazni.
Nyelvi szerszámos-láda, tudatos, megvilágító erő a másik, -ahogyan Heidegger mondja,- a filozófiai út, ami ugyan soha nem éri be, keresztezi vagy nyeli el a költőit, (festőit) de leköveti, differenciáiba beleragyog, és az már Heller Ágnes álomról írt értekezése, hogy nyersanyaggal látja el túlsó oldalt, azt az oldalt, ahol az "igazság" létezik.
Aki nem gondolkozik sárkányokról, nem is álmodik sárkányokkal.
12 óra 20 perc
Nincsen eredet, mert minden eredetbe többféle vonulat játszik, tehát amikor egyáltalán kezdetről beszélünk, azt kezdetekkel írjuk körül.
A "Kékbe öltözött" első munkacíme, képzet kibontása után "Dasein szerelem" lett, így került "projekt naplómba". Daseinanalizis heideggeri kategória, és jelenléttel kapcsolatban (is) esik szó róla.
Arról beszél, hogy jelenlét lehet múltféle való elmozdulás, de a jövő lehetőségei felé is haladhatunk, vagy mindkét irányba akár, de mindig a jövő potenciáljai a meghatározóak.
Mivel képen szerepló lány ránk néz, velünk teremt kapcsolatot, az a jelenünk, viszont az ülőhelyzete jobb oldal irányú, az a jövő, a ruha, a felénk mutatott belső világ fehér és kék, retró kialakítású, a haj viszont vöröses barna, egyszerre megtartó, befogadó, szenvedélyes...
Mindez csak egyetlen megközelítés, már sok lételméleti tárgyú képcímem van, és akkor itt a kék szellemi szín a belső megvilágító erő. A "Napba öltözött" túlságosan direkt. Persze "Kékbe öltözött" elnevezés is "beugrott" alapú, abban az értelemben, hogy a javítási késztetés és kiküldött képzetfelhő, már mindjárt hordozta a kibontottság szükségét és igazságát.
Köztes, a "selbst" így funkcionál, és ekként a képek is ott képződnek meg.
15 óra 40 perc
Incze Mózes ismeretsége a facebookon, ismerős festőn keresztül bukkant fel. Amikor megláttam munkáit meglepődtem. Úgy lepődtem meg, mint annak idején Bodoni Zsolt felfedezésekor.
Hogyan nem tudtam, hogy ilyen kortárs festők élnek a környezetemben, na jó, mondjuk a világhálós környezetemben!?