Ez volt az első Incze M. kép amit láttam. Erre gondoltam, hogy három lépésből matt, pedig a kép látványos, hangulata van, "akadémikus" stílusban van megfestve, és mégis...

Hamar rájöttem, megint az van, hogy a képzet és megvilágítás szétválik. 

Mivel "fecni jegyzetet" akartam írni, nem volt előttem a kép, hanem a képzetét idéztem fel, valami olyasmit, amit az első megpillantáskor éreztem, de nincsen fotografikus memóriám, hanem a mentális reprezentációk kapcsoltak be.

Mi lenne, ha olyan képeket festenék, amely elemei létesítenek gesztus szintű kapcsolatot egymással, de a nyomok gyorsan gátlódnak, szóródnak...  

Először falat írtam, de jól tudom, a falak is átjárhatóak, de legalább is megkerülhetőek, átmászhatóak...

Nevezzük a tapasztalatot és mintát "Három lépés a talány" köztesnek, amit ki kellett volna dolgozni, vagy a mentális reprezentációkra (jobb agyfélteke, kreatív én,) hogy gyűjtsenek megvalósítási lehetőségeket. 

Ez az a problémamegoldás, hogy a kezdeti kihívás után elengedem az elképzelést, nem gondolok  feladatra, de azért rejtett figyelmi egységek dolgoznak, és kiküldenek megoldásokat, intuitíve látom, mire vagyok predesztinálva ügylet kapcsán.

Erre még visszatérünk, mert ami jött, legkevésbé sem az volt, amit vártam...

Nos a szürke háttér az nekem differenciálatlan belső tér, szürkületi zóna.

Ezt támasztja alá a kézről lelógó kendő. A kék szellemi szín,  lila spirituális.

A nyitott tenyér igazságosság, a jobb kéz erő, hatalom.

A szalag jelentését Keserű Ilonától venném, aki egy antik síron szalag-gubancot látott, és megértette, hogy az a halott felett lebeg, tehát az életének elágazásait, átkeresztezéseit jelenti.

Itt  textil feletti kör a szellemi tökéletesség, a tenyérből felfutó és aláívelő pedig a lét kézben tarthatóságát és kézben tarthatatlanságát jelenti.