Instant vagyok! Ez egy tubusomra sincsen felírva! 

Egészen vagy félig fed, az igen

Ha szív-nék vagy szív-nák

Rád gyújtanék...

 

Most akkor az úgy volt, hogy  "három lépés a talány" -utóbb látom persze,- akkor félrenézésnek tünt.

Magyarázom.

Régen nem én, hanem az írás írt engem. Úgy születtek a bejegyzések, hogy fogtam egy korai kiadású Playboy magazint, olyat ami még nem "Dörmögő Dömötör" volt, alig szöveg, sok kép, hanem példának okáért Tandori írásokat is tartalmazott.

Tehát kinyitottam találomra és úgy olvastam  szöveget, -lazán,- hogy közben szavak maradtak ki, viszont  töredékek néha remek asszociációs kiindulópontul szolgáltak.

 Játék hatására előbb beindult a szövegsodor, azután a szövegmámor.

Na, ez esett áldozatul  "filozófiai-individuális" korszaknak. 

Újra szürrealista szövegek kellenének, és akkor gyorslifttel mennék saját felső szintjeimre.

Ez a felhőkarcozás persze, nem jön varázslatra.

Előbb leírom azt, hogy: Hevenyészett kémények kurjongatnak... Azután eszembe jut, hogy  kínai arcú, karcsú lány az üzletben, ahonnan a vásznakat hozom, nem mosolygott rám, azután beugrik, nézi  festményeimet és már  harmadik érzéki tartalommal csalom... Megbocsáthatatlan, az ember mindig tartson vissza, legalább egy szerelmi vallomást!

 

Visszatérve  kilencvenes években olvastam utoljára Parti Nagy Lajost: Hullámzó Balaton... Így utóbb már akkor fordítottam a magyart, hogy a hullámzó víz felkavart érzelem, a Balaton meg elcseszett szójáték, amiből a bal szó balszerencsét jelent.

Akkoriban álmodtam azt, hogy  egyik lábam beakadt valami kötélbe,  motorcsónak meg vonszolt magával, és reggel tudtam, fátum azt ragadja el, aki önként nem megy vele...

 

Nem ezt akartam mondani, hanem  utólagos megvilágosodást, hogy Parti Nagy: Szódalovaglás kötete, kimeríti " félrenézést", így  "három lépés a talány" Incze Mózes félrenézése.

 

 

Incze Mózes festménye

Néhány kulcs  képhez.   Kulcs ott a földön. Meg van terítve, fogyasztásra. Mezítlábasan, mint az egzisztenciális nyomorúság, ami rajta áll az itt nem is olyan rövid, fekete,lefele ívelő létszalagon. A nyak körül a szenvedély tökéletes köre, és a kifejezés igénye és elzártsága.

Perspektíva az nincsen, illetve  klauzúra dobozon keresztül, mint ablakon, látni lehet némi természetet, a belső természetet, de itt, ezen a helyen az  érzelmi-flóra néhány nyeszlett növény.

 Ajtó, mindig a szorongásé. Incze jól kimunkálta, feldíszítette. Képileg bele dolgozta  életfáját ebbe az ajtóba.  Ez az egész helyzet amit mint küszöbőr, le kellene győznie, hogy átmehessen  ajtón, és  következő, (talán) magasabb asztrális síkra léphessen...