Incze Mózes festménye

Mentális reprezentáció fejlesztése konform-zóna átlépése, a szüntelen önelemzés, hogy hol lehet fejlődést elérni, valamint mások munkáinak elemzése. 

Amikor megértem, valaki más világlátása miféle minták alapján haladja meg az enyémet, saját dolgaim végiggondolása új kulcsok alapján (is) lehetséges lesz, így  belső válaszok automatikusan megváltoznak.

A tudatos és öntudatlan hatások hatnak, mégis  hatékony továbblépéshez fontos a dekonstrukció.

Ez eddig nem igazán új.

Nézzük mit mond számomra  fenti festmény?!

Az asztal társas érintkezés helye. Álomban enni azt jelenti, valamilyen szellemi táplálékot elfogyasztunk és megemésztünk.

 Ezüst színű asztal, a tudattalan,  belső világ, a női tehát intuitív, érzelmi, képi oldalról történő beszéd, gondolatközlés helye.

A kéz  tevőleges szféra, az adom-kapok kifejezése, azonban itt az egymást félig fedés valaminek az elsődlegessége, és valaminek a részleges kitakarása. 

Középen a teljes érzelmi élet köre, az asztal teljességének középpontozása.

Az asztal megosztása 2:1 bontás. A duális baloldal "adok" keze feletti kör  talán az anyagi, egzisztenciális potenciál, ha a színét barnának mondom.   Ha inkább aranynak, akkor az a szellemi teljesség birtoka és átadhatósága. 

Három kör, a három kézpár. Jobb oldali, amihez látszólag nem tartozik más, csak  benne-lét harmad az asztalból, mégis a jövő... 

Ha ezt a létrejövő játékteret nézem, akkor itt már csak az élmény derengése van, vagy is, a részleges megértés határterületéhez értem... És talán éppen  kézgesztusok,  tükröződő színek, a vitathatatlan belső asztrális (érzelmi) tér absztrakciója, mentalitása ami felvillanyoz....

 

A fentiek tükrében, valamennyire,  "Katarakta" Incze hatás lesz, ha elkészül. Azelőtt is belső képeket festettem, de nálam  spirituális szint tematikus formanyelve,  meditatív félhomály horizont, nem volt jellemző.

Természetesen  kérdésfeltevésem nálam szintén árulkodik "spirituális" terrénumaimról, talán szintjeimről is, bár ezek kifejtését, direkt elkerültem.

Amit festeni szoktam, az inkább viszonyulás, mint filozofikus tabló. 

A katarakta  érzelmi zuhatag,  női oldal belső erőfelszabadulásának kifejeződése, másrészről  koszvadt fürdőszoba  megtisztulással kapcsolatos megszorítottság, így  mostani (készülő) festményem, bizonyos értelemben,  saját vörös szalagom.