Anders Ericsson - Robert Pool: Csúcsteljesítmény című könyvét, ha lassan is, de elkezdtem újra olvasni, na jó, ha nem is újra olvasni, de legalább átnézni, mivel az a pár alap kategória, ami számos, gyakran csoportos, pszichológiai felmérésből kiolvasható, bármennyire is egyszerűnek tűnik, némi rámeditálást igényel, ami esetemben egy észlelt, más által kialakított erő vagy játéktér. Az ilyen terek alapkategóriáinak elsajátítása kerül különböző memória fiókokba, amit azután hosszútávú memóriából előhalászva illesztgetni kell, holott mentális reprezentáció inkább működési elveket integrál, mint adathalmazokat.
Ezért van az, hogy irtózatos energiabefektetésekkel, ne metafizikai redukciók begyűjtésere és memorizálására törekedjünk, hanem komplex működési rendszerek mintázataira. (Könnyű ezt mondani...)
Ez nem pusztán elhatározás kérdése, hanem gyakorlásé.
Ilyen gyakorlás nálam, Incze Mózes képeinek nézése, és aspektusainak befogadása.(Vagy másoké, vagy fenti festmény értelmében, saját műveim újra-elsajátítása(?!)
Az az...
Fenti kép a belső férfi és női oldal ábrázolása (anima, animusz) ami mindig különös módon tűnik elő álomban.
A különös itt helyzetbe, szituációba illesztettséget jelent, ami saját megértésünk, jelenlét-megértésünk aktualizált kulcsa.
Kezdjük kölcsönös átkeresztező dinamikákkal.
Férfi oldal általánosa a kék, racionalizált, logikai, uralmi-szellemi, megértő és megvilágító minőségeivel, olyan minőségekkel, aminek jó-rossz keveréke ma felszíni, köznapi, vagy valóságosnak megnevezett világ.
Vörös a női, érzelmi oldal, ami képi, empatikus, szenvedélyes, természetközeli. ( Sorolható tovább.)
Azt mondanám, Jung nélkül csak igen fura szürrealizmus lehetséges.
Női oldal felszínről, férfi oldal tudati szűrőjén át kapja a nyersanyagot, és azt rendezi át, küldi ki egy más típusú -analógiákon alapuló,- intelligencia, újat létrehozni képes kreativitás alapján.
Azt látjuk, a fickó világképe absztrakt, több dimenzióba konvertált másodlagos képiség, amivel a hegytetőn mászkálókat fotózza, monitorozza, hiszen hegytető kilátása széles, hegyre feljutni teljesítmény, erőfeszítés... (Csupa fontos kihívás.)
Itt jön be "Csúcsteljesítményre" való törekvés, csak az nem mindegy, hogy ez a csúcsteljesítmény metafizikai vagy ontológiai alapokkal bír.
A fickó ( Incze és én, mint "én" a női oldal vörös, kör alakú szalagjában ülünk, ami a lehatárolt játéktér jelenlét-megélésének teljessége, vagy csúcs megélés a teljes lény (selbst) értelmében, amit Incze vissza is fog, relatív nominalizmus értelmében. Ez átlátszatlan terítő, és az afölött látható részben átlátható függöny, mint teljességet fátyolozó, vagy alsóbb rétegeket kitakaró, kiszámíthatatlannal számoló megismerhetőség és meg nem ismerhetőségi korlát.
Hogy ez belső világ, azt szellemi térből (kék ég) félhomályos, belső térbe lecsorgó fény (is) jelzi, valamint az, hogy a felfele vivő út az valójában a belső, női irányba való haladás, vagy abba az irányba való bolyongás.
A legmagasabb konkrét szint, hegytetőn álló fa, életfa, az élet-egész fent leírt aspektusok alapján való látása, tapasztalása.
Beszélhetnénk még térhatású szemüveg félköreiről, vagy női oldal arany(?) övéről... A középpont jelenéről és a jobb képsík jövő oldaláról.. de ennyi is elég...
