A hét meghirdetett könyv egyike (1. Leslie Jones, Szürrealizmus rajza) a rajz szürrealistáknál játszott szerepét mutatja be. Anyagát a Los Angeles County Museum of Art (LACMA) 2012–2013-as kiállításából válogatták.

 Rajz alkalmas gyors rögzítésre. Mivel cél tudatalatti folyamatok érintése az automatizmussal felszínre hozattatta az asszociáció  gesztussá alakította, ami azután az abszrtakt expresszionizmus alapja lett. -írja az art magazin cikke.



„Míg a korábbi könyvek a rajzok és a szürrealista festmények kapcsolatát vizsgálták, addig a Rajz-szürrealizmus az első, amely felismerte a médiumot a szürrealista kifejezés alapvető formájaként, és feltárta más médiumokra gyakorolt ​​hatását is. A szürrealista kollázsokat, fényképeket és még festményeket is a rajz kontextusában mutatják be, mint az innováció és a kísérletezés metaforáját. „

Ennyi, amit recenzió formájában érdemes volt ide átforgatni. Ami engem leágazásként igazán érdekelhet, az alkalmazott gesztusrendszer(em) vagy gesztusrendszereim tisztázása, vagy elhelyezése  fő irányzaton belül.
Az absztrakt expresszionizmus a második világháború után indult, és fő sodra az ötvenes évekig terjedt, ha úgy tetszik elvezetett a modernizmus végéig, a posztmodernizmus kezdetéig.

Természetesen az absztrakt expresszionizmusnak nincs hagyományos kronológiai vagy művészettörténeti értelemben vett merev eredete, az talán az ezredfordulóig követhető vissza, de minket nem az időbeli elhelyezés érdekel.

„Harold Rosenberg terminusa, az akciófestészet (action painting) 1952-ből. Az amerikai kritikus ezzel a hangsúlyt inkább a festési folyamat spontán akció jellegére helyezte, arra a látványosságszámba menő rituális gesztikulációra, amit a festő a vászon előtt vagy a földre terített vásznon hajt végre, s amelynek a keletkező kép közvetlen, tárgyi vonatkozásoktól mentes “lenyomata”, mintegy “mellékterméke. „

Amikor valaki, -mint magam is,- az 1970-es  években kezdi kialakítani festészeti stílusát, nem művészettörténeti alapokból indul ki, hanem inkább az adott történetiség kulturális lehetőségeibe való spontán beágyazódás, szerepvállalás mentén, amit azután visszamenőlegesen próbálhat valaki megérteni.

Az absztrakt expresszionizmus a formák felszámolása, egyfajta átellenes végpont. Ha úgy tetszik  formai abszurd visszalép egyet  képzetes szint cseppfolyós, fragmentált differenciálódási szakasza felé, egyfajta izgalmasan látványos absztrakt organizáció irányába mutatva.  Max Ernst zseniális festményei jutnak eszembe…  Egyfajta ellőről visszafelé tekintés jegyében, hiszen Ernst a negyvenes években már alkalmazta az új technikát, és látjuk technika vizuális következményeit.

Max Ernst