Kitérő, ami majdnem nem is az.  Úgy jön ide, hogy  Amerikai art magazinban, vagy talán az ARTnews-ben tallózva rákattintottam valamire, ahova azután többé nem találtam vissza.

 Internetes hely érdekessége az volt, hogy a felrakott műalkotásokat, maguk a művészek méltatták.

Kiállítás megnyitókon (is) érdekesebb, ha   alkotóművész,  vagy valami bennfentes, közeli művész ismerős mond beszédet, nem pedig művészettörténész, galériás szakember.

Időközben próbáltam elérni  említett helyett, össze-vissza vándoroltam linkeken,  fent említett magazinok képei és írásai között, ám csak a megszokott  képek és írások jönnek egy olyan világból, ahol mindenből több van, minden nagyobb mint középeurópában.

Más a kulturális közeg,  művészvilág látványosan kevert.  Sok nemzetiségű.

 Néger művészek és műalkotásaik, ma  más nézőpontot mutatnak, mint Picasso korában, amikor sokan gyűjtöttek afrikai népművészeti tárgyakat, és azok még a szürrealisták képzeletét is motiválták…

Talán éppen valami, mai neo-primitív festményen gondolkoztam, azon hogy mi a különbség a természetesség és természet-közeliség között…

Nem volt azonnali, megnyugtató válaszom. 

Amikor ilyen előfordul, néha  tudattalan tovább gyűjt, dolgozik  problémán. Az érzelmi, képi, intuitív agyfélteke megfelelő készültségi szinten késztetést küld,  képi analógia, szimbólum formájában kiüzeni a saját kreatív megközelítését…

Kép amit akkor festettem nagyméretű, se nem nagyon intenzív, se nem nagyon látványos, és amikor felraktam  facebookra, az éppen dúló migráns viták időszakában, alaposan félre is értődött.

Ez másik, gyakorta vizsgált probléma. Probléma, hogy külső viszonylatok belső megjelenése, művészi kibontás esetén nem metafizikai vízióhoz vezet, amit azután köznapi, metafizikai lényegredukcióval asszociálnak,  leginkább ismert, közeli hasonló irányába.

Talán el is felejtettem volna az egészet, ha durván ki nem oktatnak, saját művemmel kapcsolatban, hogy teljesen félreértem, félre magyarázom annak jelentését!! (?) Ez nem kizárható lehetőség, -belátom,- ha nem olyan ismerősökről van szó, akik sorra építik más téren is,  rafinált hülyeségek menhirjeit…

Kép röviden: dzsungel részlet, két fiatal néger gyerek és egy szivarozó aszott öreg látható, fiatal európai akt jelenlétében.

Direkt ki akartam kerülni durván szexualizált reflexiókat, a túlságosan fiatal, túlságosan idős jelenlévők okán. 

Engem is meglepett saját tudati beállítódásom, hogy ameddig a színesek illeszkedtek, addig  ruhátlan európai lány idegen maradt természeti közegben….

 Szürrealista festményen belül, -akár álomban,- minden viszonylat én- vagyok, saját felszíni kapcsolódásaim öltenek testet…

Kitérő a kitérőben.

Innen visszafordulva, az írás tényleges tárgyát most már középpontba emelve. 

Előbb a festmény látványa fogott meg. A festmény, melynek kvalitása elütött  középszerű zsúrnál hömpölygéstől. 

Elütött téma választás és kidolgozási technika alkalmazásának tekintetében is.