Megírom bejegyzésemet, hogy női hang is hathat úgy, hogy érzéki, hogy testiség felé mutat, hogy rejtélyes, mivel önmagában kitakar, és a hiányt képzettel pótoljuk ki.

Megértem, hogy képzet nem mindig pozitív, néha sémákkal operál, pedig bizonyos részeket meg kellene hagyni cseppfolyósnak, vagy légneműnek… Meg kéne hagyni a kitakarás egyik részét, vagy akár az egészet kitakarásnak, mert a kipótlás mindig személyes, és talán többet árul el rólunk, mint magáról az eredeti impulzusról…

Azon túl (persze), hogy a festmény mindig valami ilyesmi, és sima női portré még inkább ösztön-vezérelt, kipótlót…

Ez a megközelítés egy aspektus, lehetséges számos aspektus közül…

Nem nagyon fontoltam a mai napig, rám nyilvánvalóan látvány jelentős inspiráló erővel bír, de ezek szerint az emberi hang is…

Alighogy megírtam negatívnak nevezett auditív rejtélyt, jött pozitív példa is, amit nem tudok véletlennek gondolni! Nem!   Női hang sokkal ritkábban hat rám elementáris erővel, mint női arc…

Egri Bálint műsorát hallgattam rádióban, aki fiatal kezdő színészekkel készít riport sorozatot.

Négy fiatal színésznő, Gonda Kata, Erdélyi Adrien, Szabó Erika, Zsigmond Emőke….

A kaposvári egyetemen végeztek, ahol a színész-szak mellett festő-szak is működik. Mátis Rita tanít ott, szoktam nézni fényképeit. Képzőművészeti megnyitókkal kapcsolatban időnként színi hallgatók is feltünedeznek…. Valaha úgy volt, hogy Lilla is oda megy tanulni, de aztán inkább a „Képzőt” választotta…

Színészekkel készített interjúkat többnyire szívesen hallgatok. Thália gyakran erősen hat személyiségükre. Megmutatnak valamit önmagukból, és ahogyan megmutatják, az olyan szerep, aminek természetesnek kellene hatnia… Nyilvánvaló, valóban önmagukat adják, ám ők tanulták az önkifejezés hanghordozásait, (test beszédéit,) és itt van, lennie kell egy apró hasadéknak… A hasadék köznapiság és a különös, az egyedi lény mibenléte között húzódik…

Ezt igy eddig soha nem vettem fontolóra… Annyi volt bizonyos: Színészek személyisége érdekel, lét-intenzitásukat (némelyikükét) élményszinten lehet tapasztalni (színházi előadáson kívül is) .

A négy színésznő közül Zsigmond Emőke hangja volt számomra rendkívüli, mélyen ható.

Teljesen más módon, mint korábbi negatív példában!

Érzéki hang itt több mindent elárult… Néha érzelmi tónus megemelkedett, amit mondott a fiatal színésznő, nevetésbe torkolt, és ebbe a nevetésbe riportert is magával ragadta…

Amit mondott személyes volt, de úgy személyes, hogy kifele hatott… Arról beszélt, szeretne megfelelni elvárásoknak, a színházi társulatának. Amit mondott, nem stratégiának, hanem helyzetfelismerés alázatának, megfelelni akarásnak hatott, holott a színi pálya azonnali sikerekkel kezdődött…

A hang tulajdonosa egyszerre volt „lány vagyok”, mutatott izgalmasnak ígérkező életpotenciált, és hatott érzéki és intellektuális módon egyszerre.

Ebben az esetben, azonnal illeszkedett az előző bejegyzésemhez, a készülő portré-sorozat megfontolásaihoz, és még Zsigmond Emőke fényképét is megtaláltam az interneten…

Kevésbé közvetlen, mint egy autóbusz, de a végállomásig sem kellett várni…