Ezzel a szimulákrum dologgal el leszek egy darabig. Egy kicsit olyan, mintha azzal kezdném a bejegyzéseimet, hogy az „apám” … Mivel szürrealistának is tartom magamat, a galéria nyomán „média mix” művésznek is, azt kell látnom, vagy gondolnom, a dolgok összefüggenek… Vagy ha nem, úgy is keresek kapcsolatokat az aktuális játéktéren belül.

Az „apa” megjelenése álomban, az istenhez való viszonyt jelzi, és ez az analógia nem tűnik erőltetettnek… Istent befele fordulva kell keresni, és mivel „abszolútum” , mindig is Heidegger jut eszembe az „isten keresésről”, aki egész életművéhez úgy jutott, hogy a „lét” fogalmához közelített, rengeteg eredeti aspektusból. A „lét” szót mindenki érti, de nincsen végső definíciója.

A skolasztikusok zseniális eredményekre jutottak, Arisztotelész logikájával kapcsolatban olyasmiket írtak le, amit csak ma kezdenek megérteni…

Istent pedig egy skolasztikus irányzat, kifejezetten a lét környékén vélte felfedezni…

A barátom filozófus, és azt mondta vagy húsz évvel ezelőtt, hogy Heidegger Lét és idő -című művét kétszer is elolvasta, végig tudta, hogy zseniális, de semmit nem értett az egészből.

Ez nekem akkoriban kihívásnak hatott. Én sem értettem, de mivel már akkoriban (is) festettem, számos szakasz nyelviségét alkalmas „szerszámosládának” találtam, hogy saját festészetemről beszélni tudjak, mivel éppen Arisztotelész szerint a világ; nyelv, -amire nincsen szó, az számunkra nem is létezik…

Nem csak a Heidegger műveket olvastam el, hanem rengeteg tanulmányt is.

Kiderült, hogy metafizikának  tudományos gondolkodásban van helye, de amikor egy dologból kiszedjük a lényeget, csak azt vesszük figyelembe ami hasznot hajt, és akkor, ezzel a dolgot eltárgyiasítjuk.

Eltárgyiasítás a dolog manipulálására szolgál, és minél többet tudunk, annál nagyobb hatalomra teszünk szert. Nyugat minden tudást valahogyan, hatalomba fordít…

Amikor egy ember személyiségéből kiemeljük az öt motiváló indítékokat, félelmeket, akkor hatalmat nyerünk felette, ám ennek az ára, hogy ők is tárgyak lesznek, adható, vehető, lecserélhető dolgok.

Ez a nézetrendszer hatja át a Nyugat kultúráját, ez maga a metafizika, az a stratégia, ami mindent redukál, definiál…

Az eszmefuttatást majd később folytatom, azonban a filozófiai előzmények nélkül nem lehet érteni, hogyan jutottunk a posztmodern korba, nem lehet érteni, miféle valóságszimulációk léptek valóság helyére, nem lehet érteni, mi az a szimulákrum…

Szögezzük le, ma valóságot a művészet és filozófia tárja fel élenjáró módon, ehhez pedig tehetség legfeljebb genetikai adottság, további értelmi erőfeszítések nélkül valaki,  erdei tisztásokat, vaddisznókat, nosztalgikus virágcsendéleteket fog festeni, vagy élből eltéved filozófiai irányzatok között, és ez az eltévedés jóval több, mint ami (egy) „akárkitől” elvárható…

Mindeközben szó sincsen „szellemi elitizációról”. Az „akárki”  tömegember, az egyszerű ember viszont lehet morális, része a szociális hálóknak, családja van és barátai, képes szeretni, képes értékítéletekre, nyitottságra…