2022. 04. 30.
Újra töltve
Hosszú idő után elmentem egy megnyitóra.
Bognár Rudolf átadta galériáját egy hölgynek, aki bútorokkal és lakberendezéssel foglalkozik.
Ő felvett egy art-rendezvény szervezőt és megnyitották az Ancora art galériát, aminek megjelenési formája eltér az elődjétől. Rudolf kereskedelmi galériát vezetett, a mostani pedig tapinthatóan a kánon része lesz.
Hogy valami kereskedelmi felhangú, vagy a képzettek érdekszférája, az teljeséggel vállasztás, elfogadás kérdése, és tudatosan ki is húzom magamat az egészből, mivel a festmények, azok vagy jók, vagy pedig nem.
Mindkét oldalról látok remek művészeket, és ehhez a tényhez nem az ideológiák, társadalmi gyakorlatok vezetnek.
A gyakorlatok azonban kapcsolati és élményalapokat képeznek. Ezeknek a feldolgozása pedig nem leegyszerűsítő értékkijelentés.
Vörös Zsófia (A galéria szakmai vezetője.)
Nagyon sok művész ismerősöm ad ki könyvet. Van aki novellás kötettekre fordítja a festészetből befolyt profitot. Van olyan is, és ez a gyakoribb, hogy saját festményeit foglalja egybe, és valóban, ezek a ma négy-ötezer forintos darabontként alapáras produkciók szép ajándékok, vagy zéró haszonkulcsos reklámok.
Istenem!
Számomra mindez odébb van. Pedig gyakran elképzelem, miféle könyvet adnék közre. Gyakran elképzelem, és akkor bekapcsol az ami festményeknél is. Egy érzés, hogy ha ilyesmikről álmodom, szüntelenük fejlődnőm kell!
Mintha nem csak stiláris téren kellene elérnem egy szintet, amikor eltölt az érzés: Megvan! Készen vagyok rá!
Az a kérdés, hogy én mire vagyok készen, az a lehetőségekhez kötött, és akkor még nem vettem tekintetbe, hogy potenciális befogadók mire vannak készen?!
Mindez úgy jött elő, hogy még fiktív kötet is intprospekció és valamiféle valósághoz kötött gyakorlat viszonylata, képzete....
Természetesen, ha módomban állna: "Festő könyvet” hoznék létre, miként Tandori „lókönyveket”.
Tandori művészettel foglalkozó könyvét rongyosra olvastam, aztán megvettem az úgymond olvashatatlanokat is, amiket nem túl nagy példányszámban, alapítványi pénzekből adtak ki.
Igy utóbb mély levegő, és bele-bele lapozok a „Vissza a sírból” esszékötetébe.
Amikor beléptem kiállítási térbe Pinczehelyi Sándort láttam, amint volt tanítványok, doktoranduszok képeit nézegeti. Pincehelyi Sándor a város emblematikus tanár alakja. Több helyről halottam, hogy amikor kollegái bemennek kereskedelmi galériába, ö inkább kint várakozik. Ez az értékrend megvolt Rudolf galériájánál, vagy azzal szemben, de megváltozott az Ancora esetében.
Pincehelyi tanár úr publikációit olvasva nagyon markáns világszemléletre lehet látni, ami érthető, ha város és művészeti kar kapcsolatára gondolok.
Ilyen kitétel, hogy: politika és művészet viszonylatában a politika elsődleges....
"Vissza a sírból" Tandori könyv, alapvetően lókönyv.
A 90-es évek pillanatai, hogyan élt verebei között, és szőte bele saját napjaiba, a „Life”-ból kimásolt, asszociált ló-neveket, fogadásokat.
Számomra ez a személyes lét töredezettségét sugározza, ahogyan valami külsődleges belső megélésekhez lett kötözve.
A dekonstrukció ezen pontján rájövök: Tandori nézőpontjából szerzett minta nem fordítható át maradéktalanul… Nem mert a festmények címe és belső dinamikái nem fordíthatok futamokká, ló-potenciálokká, és néha giccses felhangú angol lónevekbe…
Ez nem nagy baj, hiszen ha teszem, és a mintázatot felhasználom, az nem posztmodern át- kódolás, hanem tovább gondolás.
.jpg)
