Az első magyar képzőművészeti NFT
Weiler Péter: Bitcoin bánya az Alföldön (fotó: Forbes)
Krisztiánnal a belvárosi Nick galéria vezetőjével, az Ancora
Galéria megnyitóján találkoztam.
Régen nem beszélgettünk, és amit mondott azt részben félre is értettem. Azt mondta az NTF érdekli. Nézzek utána.
Ez valami minimál art, nagyon híres a „majom” sorozat, ami leginkább úgy néz ki mint valami régi animált figura, avatár. Ez a vonulat most nagyon fut, valaki felrak valamit az Instragram oldalára és hihetetlen népszerű lehet. A képet bárki letöltheti, de a tulajdonjog a szerverben tárolt eredeti, és rengeteg pénzt érhet.
Az egész a web3-as technológiára épül, Metaverzumot épít, ahol a web után szintén időt lehet tölteni.
Nem nagyon értettem.
Ráadásul kissé korábban egy huszonéves srác magyarázott a kriptó-valutáról. Nekem még az is csak derengő fázis.
Krisztián szerint bárki lehet NFT művész, csak digitális mémet kell tudni csinálni, megfelelő minőségben. Azt is mondta, ez most nagyon érdekli, a hagyományos kiállítás szervezés ehhez képest másodlagos.
Van a galériának elérhetősége is a neten. Az elérhetőséget fel is írtam egy névjegy hátuljára.
Az is érdekelt, -látatlanba,- be lehet e férni ebbe a projektbe?!
Krisztián mondta, már van valaki aki bedolgozik, de ha van anyag, miért is ne?!
Otthon azután megnéztem, miről van szó. A találatok valami minimalista, pop-internetes szemétdombot tártak fel, és természetesen itt-ott egy-két gyöngyszemet. Mindez a néha kedves háttérhordalék napi szinten megjelenik szörfözés közben, de hogy mindennek valamiféle art-intézményesülése lehet, az meglepett.
Hogy Krisztiánnak mindebben mi a „buli”, az még mindig nem jött képbe….
De szerencsére meghívást is kaptam a Nick galéria soron következő megnyitójára.
Ott a megnyitón állt össze a konszepció, és ott jött el a megvilágosodás.
Még mindig a részbeni, de legalább már kapizsgálok valamit.
