Volt vegyes korszakom, amikor nem tudtam eldönteni, irodalmár szeretnék lenni vagy festő. Aztán festés mellett döntöttem, mivel irodalmi tartalom szempontjából elégedettlen voltam magammal.
Festettem. Tartalmi hiányt világnézeti változtatásokkal szerettem volna pótolni. Kezdetét vette filozófiai szakasz, ami évekig tartott és Heideggernél fejeződött be.
A festés már erőteljesen rögzült, meg is óvott, hogy kizárólagosan lételméleti kategóriákba fagyva magyarázzam a világot.
Szétszedhető mindez korszakokra?!
Alighanem kérdés feltevése semhelyes!
Szakaszok mindig egybe játszottak. Valamiféle kiegyenlítés dominált a háttérben.
Azt hiszem, normál esetben fejlődés szervesen lezajlik, nincsen tépelődés.
Másik részről elmaradnak nyelvileg feltett, azonban nyelvileg csak redukált módon megválaszolható kérdések.
Ilyenkor az agy jobb féltekés válaszokat ad, amiket képileg, érzelmi energetikák mentén lehet kibontani…
Talán jobb egybejátszásról, és nem nem szakaszolásról elmélkedni.
Amikor „Múzeum” kép ötlete felmerült, semmire nem gondoltam. Nem gondoltam, hogy mindez kiállítás élmények kapcsolása, értékelése, feldolgozása.
Amikor festeni kezdtem, technikai kihívás elsődleges lett, bizonyos szinteken ki is oltotta téma gondolni-valóságát. Más szinten azonban akaratlanul is beindult gyűjtés és kiterjedés.
Felülről rápillantva, maga a festmény-terv, mintha nem az asszociációs láncokból jött volna, hanem azonnali késztetésekből.
És ez is -csupán,- egy nézet…
Nem egyszerűen „múzeumról” van szó, hanem megmutatás és meglátás aspektusairól.
A festmény mindig befogadók egy rétegét szólítja meg, de befogadók esetlenként többet látnak festőből, mint megfordítva. A befogadók festés közben ködszerűek, általánosságban gomolygóak.
Bal oldalon magyarázó nő, és átellenben hallgató férfi -animus és anima- szerepcsere.
A falon lévő képek -képek a képben,- párhuzamok, konkrétabbak mint a befogadók. Téma antik ábrázolás: háború és szerelem.
A jelenlét viszonylat marad, érintőleges, múzeum konkrétságában, képek jelentésességében szétcsúszó.
Mindezt a női oldal mutatja fel, én meg csak állók a képben, (vagy éppen leültem!) és próbálom megérteni….
