Visszacsuklás! A képzet egészére ezt a kifejezést használnám, álltalános és egyedi vonatkozásban is. Ugyanakkor jelenség, ha túl közelről nézzük, dolgok komplexitása miatt soha nem egyértelmű.

Visszacsuklás, előre ugrás is lehet, vagy annak kezdeményeit hordozza. Jó esetben, efféle kijelentés szövegkörnyezetben értelmeződik, azonban köznapi beszédben az efféle egy mondatos kijelentés redukál, egybeboronáló, homogenizáló önkény.

Köznapi kommunikációban elégséges.

Nem elégséges, ha eredeti dolgokat szeretnénk látni, fenomént bányászunk, és dolog feltárása érdekében minden hozzátapadt külső szempontot félretolunk. Ami megjelenik, azt  filozófiai eljárás szerint egybevetjük a köznapi vélekedéssel, és olykor kiderül, mennyit változott a valóság.

Túl van komplikálva?!

Amikor megszáll az érzés, hogy mást és máshogyan kellene festeni, akkor lehetőségeim szerint érzékelem a valóság változását, amihez mágikus nyelvet kell találni.

Amennyiben  „visszacsuklást” aktualizálni szeretném, köznapi, társadalmi vonatkozásban értelmezni, kevés megtakarított pénzemet kiszedtem a két százalékos állami papirokból. Azért szedtem ki, mert nem akarok úgy járni, mint a „magánnyugdíj „esetében. Azt gondolom, infláció -ahogyan megidézi az államháztartási csőd” lehetőségét, tényleg felülír gondolkodásban valamit.

Gyerek koromban családi legenda volt, hogy nagyapa  „infláció alatt, elbukta  eladott Batonyai ház árát, nagymama meg borzasztóan lesoványodott.

Pár év múlva, ez a kifejezés nem lesz alkalmas történeti időszak jelölésére, vagy amennyiben igen, felül fogja írni a korábbi, nem tapasztalati emlékeket.

Fogunk még látni állami és magán Houdini trükköket….