Vászon bökés! Tulajdonképpen pontatlan, mert inkább rántó érzés onnan ahonnan elvileg lehetetlen, de nem az, ezek szerint nem, pontosabban régen ezt „képbe lépésnek” neveztem.
Tér-puzzle, nem organikus, nem mértantalan, azt hihetném ez az „Üres királyság”, korona-csonkolt … Jön a fel-böff-nyúl.
Derengés festés, nem éppen fehértelenül. Mintha magasságokban -akár rádión hangot,-lecsavarnának a fényt… Nem megy ez, a meglepőre játszás?!
Hold, fekete zsírpapír mögött, nem tudom pontosan, hogyan lehet fényszennyezettséget ábrázolni.
Régen azt képzelték, az ég sátor, és aki át tud bújni csillagponyva és föld találkozásánál, az megpillantja a mozgató szerkezetet.
Vannak ezek a jópofizó bulis dumák.
Billencs -kocsival hozatok rakatnyi cigány-zenekart és leboríttatom őket az udvarra…
Volt barátnőm anyjának azzal a baromsággal próbált imponálni nyugdíjas agrónómus, hogy tsz ebédlőjébe, pártgyűlés alatt, lóval jelent meg, és párttitkár elött átugratott piros posztos asztalon…
Önmagamra szintén gyanakszom, amikor tetszelgést festek.