Körkörös motívum. Úgy dolgozódik bele, hogy utóbb láthatatlan, visszakövethetetlen, de én tudom, benne van.
Benne van technikailag, sajátkezűleg. Ez csupán annyiban érdekes, hogy festményenként visszatérő ringlispil.
Forgó dolog ez!
Egyetlen középpont körül, kilengve, kinézve gyűrűkből, mozog a táj, moccanatlan mozgásba beszalagozóik. Csíkok és gubancok egyszeri jelenlét, nos igen, a gubanc jelenlétre való rálátás vidékies absztrakciója.
Fordítsuk visszájára azt, ami fogva tart!(?)
A forgás analógia, ahogyan horizontális síkban, állványon forgatom festményt.
Kezdetben csak fő színfoltok. Másodjára tárgyias differenciák, és itt részletgazdagság szerinti elbillentések. Megjelennek fő és kiegészítő dinamikák. Négyzet vagy téglalap lehatárolás megdől, egyik kézzel tartom, másikkal belevonalazok a tűecsettel. Oldalvást vizuális világ, ismerős de különös összefüggésekkel.
Munka fantasztikus terrénumokon belül(?) zajlik, és különös módon önmagát teremti.
Szétszórom az egybe gyűjtő dinamikai jeleket.
Ezek a dinamikai jelek jelzik a jelentésszerűséget, hozzák átlag feletti részletgazdagságot. Forgás közben eldől, melyik van hátrább, mi marad színhomályos és mi élesedik előtérbe.
Legalább három átfordulás kell, mire összhatásra kerül sor. Elkezdődik tisztázás. Kell működnie összhatásnak, annak kell intenzíven hatnia, nem pedig elnagyolt csorbaságnak.
Egy kicsit úgy hat, hogy középpontban bicikliző lány, pedál és láncmeghajtáson keresztül, kerekek segítségével örvénylené össze puszta létrejövést, adottan templomi környezetet…
