Haladjunk körkörösen, mondanám. Nem tudom mennyire fog ez sikerülni, a felszínen sem igazán, azonban kiindulni mi is a festmény felső, jobb oldali negyedéből fogunk.

Irina Diana Calu is innen indul el, azonban ö alapvetően a kép és cím viszonylatából indult ki, így a képnegyedekben látható játékokat veszi sorra. Mivel az első, körül határolt részben nagyon sok akció nem történik, azt a részletet röviden át is ugorja, illetve a számunkra itt még perifériális épülettörténésekre koncentrál.

Minket most „természeti” látvány érdekel, mint a beépített, építményekkel közrefogott emberi cselekvéstér elvonatkoztatott ellenpontja.

Ami átfogó értelemben – és talán másodszorra, - feltűnt, ahogyan az ábrázolt maradvány(?!) természet (nagyobbrészt) körbe keríti az emberi tér, és ahogyan  szín harmónia megtörik. Megtörik nem csak a vörösbe átmenő sárgás  közterületekkel, hanem ahogyan tovább szóródik az emberek által hordott, belső természetet kifejező, dominancia színekkel.

Az emberi absztrakt tér nem szakad el teljesen a külső természettől, ám az ott megjelenő emberek belső természetében folytatódik, differenciálódik és rekombinálódik.  

Ez a felismerés fontos kulcsa festménynek.  Színek választása, a színvállasztás mintázatai sok mindent elárulnak festőről és arról, ahogyan és amit ki szeretne fejezni, illetve a megfestett figurák karakteréről, tevékenység-dinamikáiról,  egyéni vagy csoportos játékba való szerveződés motivációiról…

Bruegel más festményein is elkülönül természet és emberi tevékenység színbefoglalása. Ez a differencia azért fontos, mivel  színek érzelmi és energetikai rátekintést engednek, lehetséges megsejteni  motivációkat, illetve festészeti szempontból  vizuális látásmód összetettségére, intelligenciájára érezhetünk rá.