

Haladjunk körkörösen, mondanám. Nem tudom mennyire fog ez sikerülni, a felszínen sem igazán, azonban kiindulni mi is a festmény felső, jobb oldali negyedéből fogunk.
Irina Diana Calu is innen indul el, azonban ö alapvetően a kép és cím viszonylatából indult ki, így a képnegyedekben látható játékokat veszi sorra. Mivel az első, körül határolt részben nagyon sok akció nem történik, azt a részletet röviden át is ugorja, illetve a számunkra itt még perifériális épülettörténésekre koncentrál.
Minket most „természeti” látvány érdekel, mint a beépített, építményekkel közrefogott emberi cselekvéstér elvonatkoztatott ellenpontja.
Ami átfogó értelemben – és talán másodszorra, - feltűnt, ahogyan az ábrázolt maradvány(?!) természet (nagyobbrészt) körbe keríti az emberi tér, és ahogyan szín harmónia megtörik. Megtörik nem csak a vörösbe átmenő sárgás közterületekkel, hanem ahogyan tovább szóródik az emberek által hordott, belső természetet kifejező, dominancia színekkel.
Az emberi absztrakt tér nem szakad el teljesen a külső természettől, ám az ott megjelenő emberek belső természetében folytatódik, differenciálódik és rekombinálódik.
Ez a felismerés fontos kulcsa festménynek. Színek választása, a színvállasztás mintázatai sok mindent elárulnak festőről és arról, ahogyan és amit ki szeretne fejezni, illetve a megfestett figurák karakteréről, tevékenység-dinamikáiról, egyéni vagy csoportos játékba való szerveződés motivációiról…
Bruegel más festményein is elkülönül természet és emberi tevékenység színbefoglalása. Ez a differencia azért fontos, mivel színek érzelmi és energetikai rátekintést engednek, lehetséges megsejteni motivációkat, illetve festészeti szempontból vizuális látásmód összetettségére, intelligenciájára érezhetünk rá.