Festmény bal oldalát domináló házat a képkeret félbe vágta.

  Félbevágást ellensúlyozza, az alsó elhúzott fal, ami olyan akár egy tolóajtó, meglehet ennek ellentmondana az ablak. Az ablakon át vaklaki az udvar felől néz, ami ember (gyerek) magasságát figyelembe véve, segédeszköz nélkül lehetetlen.

 Arra tippelnék, hogy kerítés az udvari bejárat után folytatódik, és így bár van benne ritmustörés, a kerítésen való mászás, a kerítés meglovaglása után, a ráállás kerítésre lehet  következő fokozat.

 Kerítés az ember intim-szféráját különíti el, és mivel a ház maga az ember, azt kell gondolnom, arra biztat Bruegel, hogy megértve valamit személyisége, világlátása mibenléte felől, nézzünk  „világra” az ő szemével.

Alsóbb ablak (kilátás kerete) a felső különös, elcsúszott, más szintű változata, de  alapszintet  látni szintén fontos.  Ez annyit tesz, amit látunk, láthatunk: minimálisan duális. 

A magasabb ablakon, -bár álomban és festményen minden mi magunk vagyunk, úgy ahogyan  világhoz viszonyulunk, - a festő(?!) álarcban néz kifele, ami  látó és látásmód némi rejtése.

Mi lehet ez a rejtés?!

Álarcos felnőt(?!) mellett, egészen kis gyerek , aki előtt,  ház külső párkányán piros, alul peremmel körülvett (fél)gömb látható.

Egy gyermek még nem sémákban gondolkozik, mindenre rácsodálkozik a világban. Mindent friss tekintettel tapasztal, azonban, ezek a tapasztalatok felemásak, bármennyire is eredetiek, kell(ene) hozzá a felnőt értékelési képessége.  

A felnőt azonban  dolgokat lineárisan járja be, úgy  gondolja végig, amire  ablakon kilógatott cetli, az írás utal.

 

 

Bruegel arra biztat, a jobb képi és érzelmi agyféltekénket, a bal elemző, logikus gondolkodásával egészítsük ki. Arra biztat, legyen érett, ugyanakkor gyermekien tiszta és mindenre rácsodálkozó tekintetünk. Ne csak megmagyarázzuk a dolgokat, de hagyjuk öket  adott szituációkban megmutatkozni. 

Ahogyan  festő kinéz a világra  saját világából, úgy mi ugyanazon az ablakon keresztül, megpillanthatjuk a szürkületi zónában                      ( tudattalan ) mély dinamikáját. Ez a dinamika az első felszíni (?) kulcs ismétlése és megerősítése némileg más összefüggés keretein belül. 

A tudatos férfi, a tudattalan női oldal. A női oldal intuitív, kreatív. Azért mondják hold oldalnak, mivel saját fénye nincsen, azt a férfi(nap) oldaltól nyeri. ( A lunáris oldal félhomályos.)

Mindez úgy működik, -ahogyan Heller Ágnes is leírta Álom Filozófia-című munkájában.  Amivel valaki nappal,  tudatos életében foglalkozik, az lehullik  tudattalanba. Amit tudatos képtelen meglátni, tologatással megoldani, vagy érzelmileg feloldani, azt álomban mint eredeti tapasztalatot, szimbolikát, analógiákon keresztül megértheti. (Már, ha valaki vállalja az erőfeszítést.)

Ennek tükrében már értjük, hogy az ablakon túl hintázó nő, miként nyer mozgási energiát a férfi megtestesüléstől…