A festmény belső útvonalait követve, az ember útját követjük,  saját jelenlétünket, amit rávetítünk  kép szereplőire, és bár sok játékot nem tudunk megnevezni, -talán nem is érdemes, - mégis át tudjuk élni a szituációkat, szerepeket, amelyeket egyszemélyben játszanak a gyerekek, vagy csoportosan, egyetlen célért azonosulva, vagy az egyetlen célt szétszórva, igen gyakran más csoportokkal vetélkedve vagy harcolva.

A festmény alig rejtett olvasata, hogy amint kikerültünk a természetből, megszűnik az azzal való mágikus egység, megkezdődik a paradox lét, egy olyan lét, ami valamit helyre szeretne állítani,  paradicsomi állapotokat, az egész és mély megéléseket, valamféle egészet, amit meg sem  tudunk nevezni.

 Játékok adnak pillanatnyi boldogságokat, belefeledkezést, ám ilyenkor magát a játékot éljük meg mélyről, a belső természet felől.

A belső természet az ösztönök,  érzelmek, képek és képzetek analógiás világa, ami visszaköt a tényleges természeti eredetbe.

 Ruhák színei, a belső természet kivetülésének színei, a szürke talán  színek egyensúlyáé, (szivárvány-egész) a tudattalan közelségéé, vagy -akár és azzal együtt,- a rejtőzés, belesimulás színe is…

Kezdetét veszi a metafizikai lét, test és szellem szétszakadása.  Egyedi és különössel szemben az álltalános kristályos tökéletességének (halhatatlanság) beérhetetlen igénye…

Megjelenik a természet feletti misztikája,  misztériumok, a kultusz. Mindezt az egységtudat helyreállítása dinamizálja, azonban ez a dinamika alig megfogható, összetettsége miatt nem redukálható kijelentésekre, tulajdonképpen tanításokra sem…

A tudatos és tudattalan szétszakad, az álmokat már csak zavaros babonás vízioknak fogják (fogjuk fel). Minden az Én, mindent a tudományos világképen át látunk. Nem is nagyon értjük, hogy amikor az én félre áll, feltőr a mély természet, és mivel a belső természetben minden viszonylat élő, a valóság emberi módon életre kell.

Az ember nem logikus lény és nem lehet kristályosan tiszta! Nem, mivel élő! 

Néha (vagy nem is olyan ritkán) józan ész ellenére, érzelmi intelligencia alapján dönt és cselekszik…

Ha ezt tudjuk, azt is látni kezdjük, hogy egyik játékból következik a másik.

A játékok nem mindig egymás tükörképei, az összefüggések pedig lehetnek felszíniek vagy mélyek.

Heidegger úgy gondolta, elvileg egy a világtól elzárt alpesi faluban létezhet, létezhetett a maradéktalanul teljes, lét szempontjából leginkább boldogan megélt élet, ahol az értékek valósak, az emberek egymással, és nem egymás rovására élnek.

Ez az élet, ha már nem is egészen természeti, de annak leginkább megfelelő. 

Ezt az elképzelést azután szemére is vetették a filozófusnak.