Alul középen, Bruegel két karikát hajtó embert ábrázol. Ezeknek a vertikális, külső univerzalitás (teljeség) dinamikáknak egyik esetben a szűkös ruha (világ felé mutatott énkép,) másik esetben pedig kézben tartótt írás, lineárisan levezetett megfontolás a mozgatója.
Hólyagot fújó ember lehetett volna kulcs (is) a hordókhoz, ám ott azt vettem észre, a fejfedő hátrafele kitakar, rejt és azt is tudtam, efféle művi, szellemi felgyűjtés, (belehelés) aligha emel feljebb bárkit is.
Hólyag fújás repüléssel kísérletezők asztalánál a buborék fújásnak tovább vitele, és a hordók nyilvánvalóan az üres univerzalitások párhuzamai.
A szellemi tartalmakat, -bármi legyen is az,- meg lehet próbálni kikémlelni, valamint felülve rá, mozgásba lehet hozni.
A lovaglás többféle lehet, láttuk a kerítésen lovagló gyerekeket, a „botlovast” az ürüléket kavaró asszony elött, de a mások hátán lovaglásnak is számos variációja van a festményen.
Kezdetben nem értettem, karikát hajtók és hordók összefüggését, talán mert a játékok szellemi(?!) mibenlétét próbáltam beazonosítani. Összefüggést érzékeltem, ám mivel nem mutatkozott azonnali fenomén, beletörődtem választalanságba. Beletörödtem, hogy festményhez nem minden közelítésem vezet eredményre, és bár ezek nyilván nem zsákutcák, számomra túl vezetnek belátható horizontokon.
Már éppen kép vonalas geometriáit kezdtem tanulmányozni, amikor éjszaka azt álmodtam: Van üzletem egy nagy bevásárlóközpontban. A bevásárló központot csak tudtam, és azt is, éppen meglehetősen üres.
Üzletbe bejött egy jól öltözött férfi. Doktor. Valahonnan ismertem. Alacsony falú négyzetes tálcát hozott, aminek alján folyadék volt. Nem örültem, hogy meg kell vennem. Nem tudtam, mi van a folyadékban, és arra gondoltam, ezt így akváriumnak biztos nem lehet eladni...
A doki mintha olvasott volna a gondolataimban. Elhúzott egy kis üveget. „Ezzel meg lehet tisztitani a vízet!” -mondta és bele öntötte az alacsony falú edénybe.
A víz csakugyan kitisztult, de akkor meg arra gondoltam, hogy ezzel, ha volt is benne élet, annak vége…
