Karel Balcar festménye

Gondoltam új bejegyzés sorozatba kezdek, mivel személyes és festő létem momentán legfeljebb részlegesen érdekes, és úgy is tudok magamról beszélni, hogy másról írok valamit.

Egyszóval ez az új bejegyzéssorozat egyszerű ügyletnek tűnt. Kiválasztottam Karel Balcar kortárs cseh festőművészt, aki tíz évvel fiatalabb nálam és összehasonlíthatatlanul ismertebb…

Karel Balcart még az internetes korszak kezdetén kezdtem tanulmányozni. Emlékszem hirtelen kinyílót a világ, ráakadtam a Beinart elnevezésű honlapra, amit a szürrealista kollektíva üzemeltetett.

A Beinart Galéria ma is létezik, csupán a felület változott meg és én, mivel kevésbé vonz a dark-art, a populáris-szürrealizmus. A felületre azt mondaná valaki, hogy letisztultabb, áttekinthetőbb, mint hajdan volt, de nekem az eredeti tetszett, a maga útvesztő jellegével.

Rákeresésnél feljött központioldal, amit csarnoknak asszociálok. Ebben a csarnokban festő nevek voltak, (rengeteg,) bélyegképpel jelezve stílust. Amennyiben  bélyegkép felkeltette érdeklődést, rá lehetett kattintani, és jött még öt-hat műalkotás.

Amelyek megtetszettek, már itt letöltöttem, aztán elnavigáltam  festő honlapjára.

Közeli könyvtárban interneteztem. Otthon még nem volt hálóra kötve a gépem, viszont remek gyűjteményes cd-ket írtam.

A Beinart „központi-csarnokából” azután el lehetett jutni kiállítás leírásokhoz, újságcikkekhez, tanulmányokhoz, könyvbemutatókhoz, szürreális szobrokhoz és még kitudja hova és mihez…

Karel Balcarral mégsem  szürrealista kollektíva honlapján találkoztam, hanem másik gyűjteményes oldalon.  „Darkos” festményeinek zömén ő és barátnője szerepelt. Különös szerepeket, szituációkat ábrázolt sötét, zöldbe hajló tónusokkal.

Ma Balcar facebook-os ismerős.

Mivel Lilla elvégezte a „képzőt” és grafikáit nem papírra rajzolja, hanem élő bőrre varja, van némi párhuzam amit meg lehet gondolni.

Meg lehetne, azonban ismét szembe találtam magamat  DalyArt magazin két írásával. Két tanulmány Bruegelről…