A kissé hosszas felvezetés nem véletlen, véletlen… 

Amikor ránézek Bruegel: Vadászok a hóban -című festményére, akaratomtól függetlenül, (észrevétlen) gyors szemmozgás feltérképezi  látványt és meghívja a hozzá társuló személyes képzetet. Ez a képzet felhőhöz hasonlatos, asszociatív érzéseket, hangulatokat villant, amelyek vagy kibonthatóak vagy kevésbé. Ezt a képzetes jelenséget nevezi Heidegger előzetes tudásnak. Az előzetes tudás megidézése nem igényel túlságosan nagy erőfeszítést,  és elégséges ahhoz, hogy öt-tíz másodpercen belül eldöntsem, érdemes e dologgal tovább foglalkozni, vagy nem!

A "vagy nem", azt eredményezi, hogy interneten, nyomtatott albumban tovább lapozva, vagy pedig kilépve  múzeumból, galériából, öt percen belül tökéletesen magam mögött hagyjam az egészet.

Az is megeshet, -mint utóbb velem,- ismertem a festményt, de hagytam amnézia határon. Az amnézia határon várakozott, hogy ami az első szemrevételezésnél nem történt meg, -egyetlen asszociációs szál végén sem volt elégséges érzelmi energia töltés,- hogy belekérdezzek, lekövessek vagy feltárjak,- az végül is megtörtént akkor, amikor  Dalyart magazinban elolvastam két tanulmányt, két alapvetően művészettörténész típusú gyűjtést, következtetést.  

Két megfontolás két aspektus. 

A két nézőpont számos egyezést mutatott és leginkább -természetesen,- következtetéseikben különböztek.

Mivel festő szemmel értékelek,  saját következtetéseim időnként szögesen mások. 

Művtöris munkák hasznosan emeltek ki, korábban számomra (is) észrevétlen részleteket,  begyűjtött történeti utalások színtén értékelendőek. Mindez  arra ösztönzött, vizsgáljam meg, bennem valójában mit vált ki ez a festmény,-ha egyáltalán kivált valamit,- és ha igen, ami megállapítható, az milyen világszemléleti struktúrákat közvetít?!

Nem nagyon lepett meg, - Bruegel: Gyermekjátékok elemzésének sarokpontjai itt is megjelentek,- bár másként, kevésbé halmozottan.

Az a tény, hogy máig érvényes téli hangulatot közvetít táj és szituáció ábrázolás, evidencia.  

Léptek alatt ropogó hó,  ólomszürke-zöldes atmoszféra,  házak és a közelbe rakott tűz fénye,  természet csendje és apró neszei, valóban idilli..  

Megkockáztatom, ha csupán ennyi,  karácsonyi képeslap hatékonyabb, direktebb.

Persze leteszteltem  reprodukciót. Megmutattam értelmes, de nem művészetekkel foglalkozó ismerősömnek, aki nem verte magát földhöz…. Neki jégen nyüzső alakokból volt sok...

Ahhoz, hogy valaki gyanakodni kezdjen, -így vagy úgy, - le kell húzni  felületi borítást. Ezt mindkét tanulmányíró, Zuzanna Stanska, Wendy Gray is megtette, amihez később még a magyar S. Nagy Katalin gondolatmenetét is elolvastam.

Mivel nem csak egyben tekintették  összhatást, a részletek azonnal -Brougelre jellemző módon,- elárulták, valami nincsen rendben…! Tulajdonképpen semmi sincsen rendben ezzel a tájképpel!