Karel Balcar varjús képe nem véletlenül jutott eszembe. Ez már festménybe való belépés közvetlen kulcsa, az egyik kulcs vagy belépési pont. Mindenki annyi belépési pontot találhat műalkotásokkal kapcsolatban, ahány elem beindítja dekonstrukciós sodrást, és a kép belső asszociatív útvonalai -beleértve a többi, nem preferált kiindulási részletet,- értelmi képességnek megfelelően újabb és újabb belső horizontot bont elő.
 

Úgy gondolom madár, pontosabban madarak, fontos utalásokat hordoznak.

Eszembe jut, Pécsett művészeti főiskola még nem Zsolnay negyedben működött, hanem a Boszorkány úton.Valamelyik tanár megérkezett kiállítás megnyitójára az aulában, és azért, hogy megszerezze a nagydoktori fokozatot.

Ebből az alkalomból tollakat ragasztott arcára, amin festő növendékek jót mulattak. Volt aki performansz-nak magyarázta, volt aki egyénieskedést, bohóckodást gondolt mögé, mert ugye magyarázat az kell, legyen akármilyen, bármilyen téves (is)…

Dani barátomnak mondtam, -mivel véletlenül akkoriban olvastam róla,- hogy indiánok a szellemi szintet fejezték ki azzal, ki mennyi sastollat tűzhetett a hajába. Madarak felülről látják a világot, valós domborzati térképet tekintenek át, ami nagyban megkönnyíti a vadászatot. Amitől eltávolodunk, azt egyben és jobban látjuk…

Tandori Dezső verebekkel élt együtt lakásában, folyton írt róluk. Veréb is madár, még akkor is, ha az ég egere, kicsi és szürke.

A varjú pszichopomp, összeköti ezt a világot túlvilággal, úgy tartják, átkísérik meghalt emberek lelkét. A varjú halál madár…