Igen fontos képrészlethez értünk, amit nagyítás nélkül soha észre nem vettem volna. Nem veszem észre, ha csak nem jutok el valahogyan a bécsi Kunsthistorisches Múzeumba, ahol is  Buegelnek szentelt teremben, élőben meg lehet tekinteni a művet.

A Dalyart magazin cikkének festményrészlet kiemelése remek felvezető ahhoz,  múzeumlátogatás során mire érdemes figyelni. Amennyiben nem tudom mit (is) nézek, az agy megképezi  látvány pre-differenciált képzetét, és ha ebben nincsen közvetlen pszichikus kapcsolódási pont, már megyek is következő festményhez….

Kell egy „nyom”, amin elindul az ember!

Kell egy nyom, aminek nyomán kibomlik  világ valamilyen aspektusa, olyan létaspektus, ami sorsszerű és váratlan…

 Képrészlet a fogadó félig leszakadt cégére, ami a háztető szintjén, magasságában látható.

Erről az összefüggésről szintén, és közel sem az jut eszembe, ami  képfelszint elemző művészettörténésznek, hogy  téli szelek csaknem leszakították a cégtáblát. Ami nekem jön, az álomnyelv szerinti értelem, hogy  ház én magam vagyok, és  padlás szintje a tudatos…

De vajon ez a tudatos, kinek tudatos?!

A téglalap alatt, van egy rajzos cetli, mintha a téglafalra lenne ragasztva!

 Ilyen cetlit már láttunk  Gyermekjátékok című festmény elhúzott-falú házán. Kiemelő jelzés!!

A cetlin valamiféle négyzetbe zárt ábra látható. A tény, hogy kép és nem írás van a lapon, azt jelenti, hogy nem lineáris megfontolás a kulcs, hanem valami, ami klauzúrán (pszichikus elzárás) belül van.

A cetli átlós beállítása leköveti  cégtábla  pozícióját, ami (viszont) kivetül  kép egészére.

A lándzsák, a domb lejtése azt sugallja, -ami  cégtábla pozicionálásából következik. Szent Hubertusz olyan szarvast űzött, amiről kiderült, hogy Jézus Krisztus. Krisztus a vadászt elhívta! Igen ám, de az elhívás nem olyan misztérium, mint egy jelkép. Nem olyan mint festményen is látható templomtorony, ami direkt az ég, a szellemi tér (szféra) felé mutat.

A misztérium belső út(?!)bejárása, olyan tapasztalat, amiben biológiailag, egzisztencionálisan determinált embernek szellemi aspektust kell nyernie.  Ez letagadhatatlan aszimmetria…

 

Bruegel az emberi világot festette, nem valamiféle metafizikai eszményítést!! A metafizikai eszményítés eleve maga alá rendeli az embert. Gondoljunk az európai akt ábrázolásra, amikor tíz szép nő legszebb vonásaiból kreáltak egy olyan eszményt, ami soha nem jön szembe az utcán, és mivel beérhetetlen, túl van az érzékiségen…

Cégtábla tartó rudjára merőlegesen van egy vékony és sötét padlásablak kiszögelés. (Alja és teteje havas!)

Az ablak magasabb világokra néz álomban, ez az analógiás jelentése. Az ablak kilátást nyit az embei tekintetnek. A ház belül sötét, de  külsődleges látást, külsődleges megjelenítést,  ház elött zajló tevékenységek is alátámasztják.

Van itt még egy igen fontos részlet, részleten belül.  Padlásablak tető-kiszögelése mögött erdei út vezet ki a falúba.

Erdő (Dantétól is tudjuk) a tudattalan erdeje, ahol eltévedve meglelhetjük a meny és pokol kapuját.

Bruegel a vallási elhívást és tudattalant megtükrözi, a kettő nem egy, még akkor sem, ha e két dolognak lehetséges metafizikai egybefoglalása…