S. Nagy Katalin  kép-elemzésének a végén, kizárja azt, hogy „A vadászok a hóban” festmény értelmezési tartományában benne lenne az érzékfeletti, a vallásos élmény, allegorikus vagy mitológiai tudás. Egyszerűbben a festményben nincsen -szerinte, - semmi rejtett tudás, csak az van ami látható: házak, hó, vadászok és kutyák.

Ez a szemlélet filozófiai értelemben félig metafizikus, félig materialista. Úgy tekint a világra, a látvány és megnevezésének jelentése mindenkor egybeesik, amikor pedig nem, az szubjektív differencia.

Ez a Bruegel festmény egy tájkép, egy falú, ahol tél van és vadászok mennek a hóban. Bruegel a tájat és embert ábrázolja. Ez a nézet fényképszerű dokumentumot lát, és tagad minden más lehetséges jelentést, réteget, hétköznapi szinten rögzíti és lehatárolja az asszociációt…

S. Nagy Katalinnak joga van ezt gondolni. Az ö világképébe nem fér bele a kép szimbolikus mivolta, komplexitása és heterogenitása, ami ugyan nem tudja kizárni a valóságot, de humán értelemben annak helyére képes lépni. Úgy képes lefedni a valóság képzeteit, hogy az egyszerű ember megérti a felszint, és azt teljeségként, univerzalitásként (-Bruegel eltérő gömbjei és korongjai-)éli meg, ameddig  tárgyból mélyebb ismeretekkel rendelkezők más szinteken értelmeznek, más aspektusokból látják az egészet. A szimbólum olyan mint a valóság, egy világban sok világ van…

A képen látható cégtábláról eszembe jut egy régi történet. Még  Pécsi Egyetemen dolgoztam, amikor megismertem L. Dánielt, aki utolsó éves hallgató volt a főiskolai festő szakon. Mint diák, nem volt sok pénze. Festéket alapítványon keresztül rengeteget szerzett, de nem volt kéznél mindig vászon. Valamelyik kukából kiszedett egy kihajított, félig korhadt cégtáblát, és arra festett indázó növénystilizációt. Megmutatta és a kopások között behatárolt egy foltot, amit magamtól észre sem vettem volna. Azt mondta, valami bulin  évfolyamtársa ráöntött egy pohár röviditalt, és a folton keresztül most már az az este is a „mű” jelentéséhez kapcsolódott…

Ezt a kijelentését el tudtam fogadni személyes jelentésként. A személyes jelentés nem olvasható ki a műből, viszont a mű részleteinek kapcsolataiból, az önkéntelen létrehozott belső útvonalakból, szimbólizációból azonban rengeteg utalás és rámutatás bukkan elő.

Ez a régi eset nem is jut eszembe, ha nem látom Bruegel festményén belül a cégért mint belefoglalt ráutaló festményt, festményt a festményben.

A cégtáblán Szent Hubertus van ábrázolva, a ferdén logó tábla földközelibb sarkában, ameddig felül a csodaszarvas látszik, agancsa között a világló feszülettel.

Érdemes kicsit utána nézni, ki is az a Szent Hubertus?!