Böszörményi István szobrászművészt régről ismerem. Sokévvel ezelött amikor kinyitott a pécsi Nick Galéria, már az első kiállításon közössen vettünk részt.
Még nem találkoztunk, de tudtam "viselt dolgairól". Emlékszem amikor Városi Galériában kiállították az "akasztott emberes" képeit, német túrista visszarohant feleségéhez, és a karjánál fogva vezette be a rendhagyó(?!) témájú kiállításra.
Böszörményi István sok más tekintetben is kilóg a helyi "festő-kánon" táborából, úgyan nem botránykereső, de alkatánál fogva mégis botrányhős.
Jómagam naponta beszélgetek vele a messengeren, számos festményét szinte elkészülés után láthattam, ebben talán meg is előztem a modelljeit.
Szép barátnői voltak mindig, igy a "dark" alkotások egyszersmint érzékiek is.
Bösze számára a halál érzéki és esztétikai élmény, éppen ezért alkotásai nem "rémületesek".