Ejtsünk szót,  cégtábláról, ami majdnem leesik, és ugye (csupán) úgy van a képben, mint egy cégtábla, mint a fogadó neve, és bár  fogadó neve a vadászok védőszentje, ez nem jelenti azt, ha beülnek inni egyet  vadászok, akkor elmélkedni fognak azon, ki hogyan és mit véd meg?!

Néhány ismerősöm itt a városomban, busz pályaudvarral szemben, a Pokol nevű kocsmában megisznak néhány sört, vagy felest, vagy gyomorkeserűt, hogy ne égjen a „pokol” …

Mi a különbség festmény és valóság között?!

Az, hogy valóságban van az, hogy  dolgok álltalános jelentése miatt, nem elmélkedem név és tárgy egybeesésén, vagy csak nagyon ritkán. Egy „Pokol” nevű kocsma megnevezés is, meg dolog is, azonban oda inni járnak és nem bűnhődni, igy a funkció automatikusan a név elött jár, a név pedig alig, vagy csak humoros, relatív tartalommal bír.

Egy festményről írhatja azt művészettörténész, hogy csupán tájkép, hogy csupán a rajta megjelenő emberek ábrázolása! 

Ezt azt jelenti, hogy a „tájkép” besorolást, tájkép fiókot senki ne húzogassa ki azzal a szándékkal, hogy  festményt átpakolja szürrealista kategóriába, vagy vallásos-kulturális felhangú képet mondjon ott, ahol csak egy falú van, fogadó van, hó, madarak meg hegyek?!

 Művész vagyok és nem elvont, absztrakt, metafizikus társszakmabeli, éppen ezért minden lehetséges jelentésréteget magamköré rakok, és hagyom rendeződjenek, kapcsolódjanak vagy váljanak szét…

Miért van az, hogy vadászok a hidegben nem mennek a tűzhöz, rá sem hederítenek a nekik, Szent Hubertuszhoz címzett fogadóra?! Hogyan lehet az, hogy van kapcsolat és nincsen?!

Úgy maradunk a festménynél, hogy kitérőket teszünk, ahogy azt akkor is tennénk, ha ott állnánk a kép elött és meggondolnánk, mi miért van  festményen, és a miértek hogyan kapcsolódnak.

 

Csodaszarvas tisztelete ősi kultusz, és ez a kultusz Szent Hubertuszon keresztül közvetítődött a keresztény legendavilágba.

 Itt már is tisztázunk egy fogalmat!

Az ember biológiai lény, vannak vitathatatlan biológiai igényei.

Olyan kultúrában, -ahol amúgy is, és nem csak elvileg választják szét testet és lelket,-  paradox élethelyzet áll elő. Szellemi lény vagyok de van szexualitásom… Mit lehet ezzel kezdeni?!

Felhívom a barátnőmet jöjjön (!), rajtam a kangörcs... Ilyen esetben,  jobb körökben azt gondolják, egy primitív ösztönállat vagyok!

Felhívom a barátnőmet, elhívom egy étterembe, halk zene, gyertyafény, jó borok…

A végeredmény ugyan az, de megüzentem  szerelmemnek, nem csak  teste, a lelke is fontos! 

Ez a ráépítés a kultusz!

Az ember ragadozó (is), valami ősi ösztön vonzza  vadászat,  felülkerekedés, préda ejtés sikeressége felé. Kultusz az, ha mondjuk számszeríjjal vadászik valaki, hogy esélyt adjon a vadnak. Kultusz az, ha a zsákmány felett megfúja a kürtjét és imát mond, méltányolja a lény áldozatát…

Hubertusz alán származású, délfrancia nemes volt, aki Párizsba került és részt vett udvari vadászatokon. Történt, hogy egy tisztáson csodálatos szarvasbikát látott, szarvai között világló kereszttel. Ekkor égi szózatot halott, ami elhívta a szentekhez méltó életre.

Lambert püspökhöz ment, aki tanította, és később a pápa Hubertet is püspökké avatta.

Halála után szentté avatták és ő lett az erdei emberek, vadászok védőszentje.