Szimbólum olyasmit is észrevesz, amit  lineáris, tudatos, logikus én nem, olyan komplex valoság reflexió, ami képes  valóság helyére állni, még akkor is, ha csupán szellemi(?) másolat. Ezt a "másolat" szót át is huzóm (törlöm) utólag. 

Szürrealista festőként gyakran fordítom  álmaimat. Bizonyos értelemben álom-nyelven festek. 

Álom és festmény között azonosság, hogy egy helyről jönnek, mégis van számos eltérés.

Eltérés, hogy ameddig  köznapi ember szürrealizmus alatt szokatlant, meglepőt, abszurdat, illracionálisat ért, addig  köztes világban meditatív tudattal mozgó festő, abszurdat és ilracionálisat a valóság emblémájának, a konstruált világból jövőnek látja. Nem(csak) álom szürreális, hanem  eggyezményes emberi világ.

 Szememre vetették (néha)(akárkik), túlságosan racionális, intelektuális vagyok!

 Mindig nagyon szerettem   filozófiát, arról viszont több festő ismerősöm is úgy nyilatkozott, felesleges okoskodás, nem vezet sehova! (Valami amin már túl vannak, valami amibe bele sem gabalyodtak)

 A kép az ami, nem kell megmagyarázni!

Valóban, aki metafizikai redukcióval lényeget, deffiniciót keres  festményben eltéved. 

Festményt tapasztalni, az abban relylő előzetes tudást úgy kibontani, hogy az "igazság" legyen, csak többes perspektívából nézve lehetséges. (Esszé kell, nem deffinició, nem itélet!)

Filozófia olyan történeti szemléletet kinál, hogy integrálva ( tudás tapasztalata, megélése) világnézetté alakul.

A Bruegel képek megértő fordítása  arra (is) kisérlet, hogy fenti állításomat igazoljam. Azt állítom, hogy Bruegel nagyon is  végig gondolt festőként élt, művein keresztűl olyan létintenzítás sugároz, ami köznapi gondolkodási panelek alapján lehetetlen.

A vadászokat éppen ebből a köznapiságból, tömeglétből ragadja ki Szent Hubertusz elhívása! 

Elhivás belső átalakulás (individualizáció). 

A tömeglét (hétköznapiság) és vallásos világ betörése az életbe cseppet sem feszültség mentes. (Destrukció?!)

Amikor  filozófiai megközelítések lokalizálják  spirituális hatást, váltani kell. 

Váltani kell, mivel vagy  negatív teologia paradoxonai mentén profanizálunk, vagy pozítív hittel reflektálunk, tapasztalunk ott, ahol a logika már valóban nem érvényes.

 

Nem sokkal ezután,  -fent leírt álom után- adódott riport, amit  katolikus rádióban hallottam.

Tolvaj Ferenc filmjéről volt szó. Négy fiatal elutazik Baszk földre és végig zarándokolják  Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának útját, -szintén jezsuita szerzetes szellemi vezetése mellett.

Szent Ignác útja – Camino Ignaciano
2021 film

A filmet azonnal megnéztem. 

Megnéztem mivel  felötlött, hogy  Bruegel Vadászok a hóban -művét, -ami szürrealista mű, (nem pedig simán tájkép!)-  fel lehet fogni zarándoklatként.