Akkor most barátom Ferrero Pralinéjének kicsomagolása, vagy a kicsomagolás kicsomagolása, hogy az eredet nélküli eredet, ne kezdőpontból, hanem végpontból ionduljon.
Félálomban halott egy rádióműsort, amiben könyvujdonságról beszélgettek. Amiről szó volt, az nagyon érdekelte, mivel úgy tünt, aktuális felvetéseire add választ, olyan választ, válaszokat, ahogyan még soha nem gondolta, és intelektuálisan tökéletesen illeszkedni, lefedni látszott a problémát.
Azután felébredt és képtelen volt felidézni a könyvismertetőt, elfelejtette, hogy mi mire válaszolt...
Ez nagyon zavarta. Elindult a városba és az utcán meglátott egy könyvesboltot. Arra számított, könyvujdonságok között hátha ott van az a könyv, és ha ott van bele fog olvasni. A szöveg bizonyosan felidézi és betölti a szellemi űrt, azt a valamit ami reggel óta nem hagyta nyugodni.
Sorra belelapozott a könyvekbe, mire hozzálépett az eladó és megkérdezte mit keres?!
Nagy zavar, hiszen erre a kérdésre kereste a választ, hogy mit keres, azonban ha el is magyarázza, furcsán néznek rá, mivel ha a személyes megfoghatatlant valaki más is meg akarja ragadni, az csak hatványozza dolog lehetetlen mivoltát.
Barátom kitérő választ adott és már fordult is ki a boltból. Oldani akarta a belső tanácstalanságot, és vigaszként bement egy másik üzletbe. Kivállasztott egy bonbont, kifizette és az utcán kicsomagolta az elegáns sztaniolból.
