A könyvtár ujdonságok polcán felfedeztem Földényi F. László Múzeumi séták 1992.-2019 című könyvét. Azonnal magamhoz vettem, mivel eszembe jutott régi eset. Színtén itt kezdődött, az a polc, az a milliő, azonban azóta rengeteg idő eltelt, talán két évtízed is.
Hasonló könyvet vittem haza, csak abban múzeumokról volt szó. Szerző alapítványi pénzből bejárta fél világot, és a nagyvárosok múzeumait vette sorra.
Olyasmikre emlékszem, szó volt a múzeum elhelyezkedéséről, megközelíthetőségéről és arról is, régi klasszikus architekturája van e vagy modern, esetleg posztmodern. Leírta belső tereket, "galériákat" és üvegfalakat, sőt azt is, milyen a kávézó berendezése, iható e a kávé vagy pocsék.
Múzeum anyagairól álltalában esett szó. Volt bekezdés, hogy mit állítanak ki, vannak e híres darabok, festmények milyen korszakhoz köthetőek, van e kortárs részleg, és ha igen, annak hogyan frissül az anyaga...
Talán tíz múzeum leírását bírtam el aggyal. Hiában vagyok érdekelt art-műfajban, ebben a formában nem tudtam leírásokat semmihez kötni, eltéréseket így képtelenség volt rögzíteni.
Azt sem értettem, mire lehet használni efféle kutatási anyagot?! Természetesen tudom, ez is olyasmi, mint régi cserépdarabok régészeti begyüjtése, osztályozása és raktározása. Nem kell tudni mire jó, és sajnálni pénzt, amit erre költenek. Magaskultúra nem köznapi használatú, ugyanakkor ostoba az a kormányzat, aki nem álldoz ilyesmire eleget...
Visszatérve, akkori könyvel kapcsolatban furcsa képzeteim támadtak. Talán azért támadtak, mert festés miatt (is), napi kapcsolatba kerültem saját tudattalanommal.
Könyv visszamaradt képzete összekapcsolta múzeumok tereit, az egész valamiféle útvesztőhöz hasonlított, és magam elött láttam a széles, nyitott kijáratot, amely valamiféle kivilágított nagyváros esti fényei közé vezetett.
Belső asszociációs folyosók falain nem lógtak festmények, viszont elképzeltem egy építészeti-szobrászati nonszenszt. Azt képzeltemm hogy épület egyik fele normális, funkcionáló, viszont az utcafelöli front egy építkezés, egy készülő toldalék művészeti ábrázolása, úgy, hogy a falnak márványgerendák vannak támasztva, a homok márványpor, és még a betonkeverő is szépen megmunkált kőből van kifaragva.
Aztán, -talán mivel dolgoztam már építkezésen,- beugrott, hogy nemes anyag, művészi koncepció ide vagy oda, az utca efféle zegzúgos helyet, aligha fogna fel interaktív műalkotásnak, sokkal inkább nyilvános vízeldének...
Mindez azt mutatta, hiába telítödtem olyan gyorsan könyvvel, az mégis csak hatott.
Akadt néhány filozófiai mű, amit akkor is végig olvastam, ha értelmező szótárral sem tudtam kihámozni gondolatmenetet, és csupán nyelvi megoldások, járulékos képzetek, meg az akarat gátolt meg, hogy idő elött letegyem.
Amikor legközelebb könyvtárba jártam, már nem volt polcon a könyv, és késöbb sem találtam. (Jellemző: szerzőt, címet nem jegyeztem meg!)
Nem találtam és ezért örültem Földényi könyvének, aminek tartalma szinte a másik könyv negatívja.
Az van benne, ami abból hiányzott, viszont ebből mindaz hiányzik, ami abban leírást nyert.
Felötlött, hátha egy szerzőről van szó!
Megkérdeztem a könyvtárosnőt, van e esetleg más mű is Földényi F. Lászlótól, és kiderült: számos. Még olyan is, ami cím alapján gyanús, ám elcsábultam és nem azt kértem ki, hanem "A Testet öltött festmény"-t.
