Egy darabig, darab ideig, darab időkön belül, elő-elő bukkant a cápa, mint formalinfürdőben lebegő halhatatlan mű, vagy legalább is addig halhatatlan, ameddig a tárolót át nem tolják az amerikai művészeti múzeum valamelyik raktárába, ahol mátváltozik kutatható kultúr-archeologiai réteggé.

Jól meggondolva - ahogyan azt annakidején lejegyeztem, - szellemi pillantás-elcsúszás volt, mivel a könyvtári könyvről azt gondoltam, művészvilág ragadozóiról olvashatok, de az csupán érintölegesen, indirekt, tulajdonképpen láthatatlanul jelent meg, mivel a piaci világ számára közömbös, ki hogyan, kinek a rovására és hasznára generál táplálék-milliárdokat. Fontosabb az, hogy az intézményesített emésztőrendszerek hogyan tartják fenn az oceánok biologiai anyagcseréjét, metafizikai értelemben: víztisztaságot.

 

Egyszer részt vettem  szocialista képviselő előadásán, ahol arról volt szó, hogy  politikában is érvényesek a természeti törvények.

Ha a gnúkat kérdezzük, ök békés szocializációt álmodnának a földre, olyan történeti korszakot, amelyben mindenki biztonságban és békében legelészhet. A gnúk többnyira gyülölik az oroszlánokat, és ha rajtuk múlna, ki is iktatnának valamennyit.

Viszont az oroszlánok enni akarnak!

 Azokat a csordaállatokat vadásszák le, amelyek lemardnak. Lemaradnak mert öregek, betegek, vagy egyzerűen csak hülye idealisták.

Kinek jó ez a rendszer?!

Mindenkinek!- mondta a képviselő. 

Azért jó mindenkinek, mert csupán a lakoság kis százaléka elég okos ahhoz, hogy iránytson. A tömeg kontraszelektálna, ha tehetné.

A gnúk genetikai tisztaságának jót tesz, hogy  selejtet kivonják a ragadozók.

Amikor ezt halottam, tetszett is meg nem is. 

Nem tetszett, mert az emberiség vezetői, amint tehetik, intézményesítik a hatalmukat és  szelektáltak (Időnként?!) nekilátnak hatalmi alapon kontraszelektálni.

Konrád Lorenz jutott eszembe, aki könyvet írt arról, hogy  biologiai visszacsatolási rendszereket, a domináns ember  maga hasznára és a többség rovására, katasztrófa bekövetkeztéig képes eltéríteni és felülírni.

Ezenkívül a szocilista(!?)  képviselő konszepsziója akkor emészthető az olyan ember-gnúknak, mint amilyen én is vagyok, amikor van társadalmi modernitás, van társadalmi mobilitás, és a tehetséges gnú akár oroszlán is lehet.

Nagyon leegyszerűsítve, az agreszor mindig az erősebb természettől adott jogára hivatkozik, a zsákmányállat pedig indokot sem keres, egyszerűen csak menekülne....

 Képzeletben ott állok a cápa kromacél-üveg foglalata elött, és az élmény tele van -élmény az élményben,-olyan asszociációs hangulatokkal, amelyek felidézik a felfalatva lenni rémét, és még az is megjelenik, ami amúgy soha nem tapasztalható már, vagy csupán bibliai Jónás esetében  lehetséges, átmenni egy lény emésztőrendszerén, fizikailag és kémiailag darabolodva és feloldodva... 

Ezt a borzongást jelenti  cápa látványa, és  úgytünik, minden pénzt megér, hogy csak képzetes átélői, nem pedig valódi elszenvedői vagyunk annak, amikor nem állhatunk  tápláléklánc csúcsán.