Nem tudom hogyan csinálják, hogyan találnak meg!

 Már második ember ír rám angolul, ezúttal  londoni arab férfi, hogy vegyem fel facebook -ismerőseim közé, mivel „gyönyörű festményt ” saját gyűjteményében szeretné tudni, és a megvásárlásáról szeretne tárgyalni velem.

Így másodikra, már kissé gyanakodtam! Valójában nem is kissé.  Szinte biztos voltam, és vagyok most is,(abban, hogy mit szeretne.) Még válasz elött ellátogattam az oldalára.

 Nem festmény fizikai valóságát szeretnék újabban megvásárolni, hanem NTF kereskedelemről van szó.  NTF-ekről igen keveset tudok, meglehet az első pécsi galéria tulajdonosa,- ahol valaha kiállítottam,- már évekkel ezelőtt beleásta magát  témába, és ma már saját NTF-es oldallal  rendelkezik.

Először vicces minimalista képeket mutatott, amelyeket számítógéppel állítottak elő. Ezeknek a képeknek eredetijét valahol eltárolják, és ez lesz a mű etalonja. Ez az etalon adható, vehető, lehet kereskedni vele. Egyfajta művészeti kriptóvaluta.

Amit nem tudok, és amire még -mellékesen rá kell kérdeznem, - hogy ha saját festményem „látványetalonját” eladom, és utána a kép fizikai valóját valaki másnak, az eredeti képhez fűződő jogok és jogosultságok mennyiben korlátozódnak?!

Nem mintha bele akarnék merülni vizuális kriptó-kereskedelembe.  Belemerülni nem szeretnék, de a korszak dolgaira jó, ha van rálátás.

 Francia webgaléria -ahol szerepelnek a műveim is,-nagyon haladó szellemű. Helyet biztosítanak az AI festményeknek, ha elég színvonalasok. A képekhez fűződő jogokat is áruba lehet bocsájtani, és amikor a festményt eladom, a vevőt természetesen tájékoztatni kell, kihez kell fordulni – és nyilván kinek kell fizetni,-amennyiben a műről írni akar a sajtó, vagy nyilvánosan be akarják mutatni valahol.

Engem továbbra is látvány létrehozása érdekel, és látvány korszerűsége. A korábban monolitnak hitt jogok és jogosultságok bontott kereskedelme tőlem idegen időtöltés, profitszerzési szféra.

 Azokat a nem pixeles bontású képeimet,-bár kereskedő „pixel-képeknek” nevezte,- amelyeket digitális zörejekkel díszitek, és  úgy bontom sziluett irányba , hogy a szemlélő kénytelen legyen újra összerakni önmagában, „festés 4.0-ak” neveztem el, mivel a korszak, -amiben élünk, az „ipar 4.0”.  Negyedik ipai forradalom, ami elhozta a robotizációt és kiber-tereket teremtett, széles körben digitális.

Mindez nagyon is érdekel, hiszen megkerülhetetlenül és szinte észrevétlenül megváltozik látványvilág és látásmód…