2023. 12. 04.
Nem egyszerűen feminista 2
Sasha Neschastnova orosz festőnő kezdett foglalkoztatni, aki zseniális tinédzser szintű firkákkal gúnyolja ki a modern társadalom szerelemmel vagy inkább szexuális szituációival kapcsolatos, ismerős élethelyzeteket, sztereotipiákat.
Ezekben a firkákban gyakran szerepelnek ruhátlan lányok, azonban kivitel kizár minden érzéki, vagy perverzen érzéki felhangot, miközben az mögöttes módon benne van a szituációban, ám nem az, hanem a szituáció érdekes. Ezek a szituációk banálisak, ismerősek és ha valaha meg is érintett bennünket, azt szeretnénk elrejteni vagy áthidalni. Kívül szeretnénk maradni személyes érintettség okán, viszont műalkotás meg úgy működik, hogy önmagába hívogat.
„SZEXIS VAGYOK ÉS TUDOM” – Életre van szükség ahhoz, hogy élvezhessük. Légy aki vagy. Valódi, ráerőltetett vélemények és sztereotípiák nélkül. Sokan gyakran kezdik azt gondolni, hogy valahol nem állnak jól. Mintha már mindenkinek megvan ez a kitalált életszínvonala, és te még mindig nem vagy ilyen. De elgondolkodtál már azon, hogy mi a fenéért akarsz mindent ugyanúgy, mint mindenki más? (papír, olaj, tinta)”
Az Edge of Humanity Magazin művészeti galériájában számos művész munkái szerepelnek, azonban Sasha Neschastnova nem csupán jól kiolvasható tinta és festék képeket gyárt, hanem rövid magyarázó szövegekkel, utalásokkal, vagy a szereplők megjegyzéseivel is ellátja valamennyit.
Hülyén hangzik, de azt is mondhatnám, hogy „naiv konceptualista”!
A galéria végig nézésé elsőre erőteljesen hatott rám, ám nem tudtam megmondani miért. Talán a látszólagos paradoxon miatt. Tetszett, hogy valaki ennyire egyszerűen ki tudja fejezni magát, és amit a köznapokból kiragad, egy kissé a képregényekre emlékeztet, úgy mintha egy Júlia füzetet valaki megszabadítana minden cukormáztól, és lerajzolná hogy ott ahol fantasztikus érzelmeket vizionálunk, csak a társas lét káprázatai vannak… A valóság érzelmi maximái és a megtörténések talán csak a lektűr fikciói szintjén találkoznak, mert amikor ritkán tényleg találkoznak, az nem így néz ki…
"JÓ REGGELT KEDVES!" – Online romantika és valóság, amely valahol félúton elvész és keveredik. De akárhogyan is képviseljük magunkat, mindig azok maradunk, akik vagyunk. "Jó reggelt kedves! Most nézem a fotóidat és mosolygok. ” Melyik a jobb, egy kényelmetlen igazság vagy egy szép hazugság? (papír, olaj, tinta)”
Az Edge of Humanity Magazin az elektronikus postaládámba érkezik. Magazin logója borzalmas műanyag-pofa, francia galéria oldalán kedvelte festményemet, szegődött nyomomba, én pedig szívességből fordítva szinten megtettem, feliratkoztam küldési listára.
Ezedig publikációit felületesen néztem át. Ez nem nevezhető egyedi esetnek. Ránézek
Art in America aktuálisan publikált kiállításaira, festményekre és írásokra -úgyszintén,- de mindez leginkább mintavételezés.
Hagytam a postaládát.
Inger még nem érte el azt a küszöböt, hogy kibontsam élményt és megfontolás tárgyává tegyem….
