Nincsen időrendiség. Figurális ábrázolásmódban az abszurd érdekelt, dokumentaristának mondott köznapiság felbontása,

ami nem formák tönkretétele, hanem fosszilis állapot felé való menetelés visszafordítása, visszájára fordítása, belsővé tétel.

Ez így meglehetősen közhelyszerű, mint amikor rakéta-kilövési kísérlet rosszul sikerül és hordozórakéta visszazuhan az állványzatra.

A festészet mágiája, – én esetemben bizonyosan

az, amit világgal kapcsolatban tapasztalok, és bennem formába

fordul, annak megértési kísérlete, kísérletek sorozata, amelyek úgy robbannak fel, zuhannak vissza, hogy roncsok az érzelmi és értelmi sík köztesében szóródnak széjjel. Ez a fragmentáció már absztrakt erőterét generálja. Lenyűgözően izgalmas mintázat. Olyan köztesről van szó, ami akár rejtett és felkémlelhető módon utal, mutat racionális irányba, de ahhoz már csupán eredet szempontjából van köze. Itt csapódott be és itt ásható elő Kant metafizikai esztétikája, az „érdek nélküli tetszés” …

…Ám de vajon tetszik e, ami nem érdekel?!…

Minden kezdet folytatás!
 

(Udvari Boglárka)

Mivel amúgy is volt elintéznivalóm, leparkoltam kocsimat a felüljáró alatt. Vegyük úgy, az a belváros pereme, nem kell előre kifizetni a parkolási időt, hanem utólag, annyit amennyit ténylegesen ott töltöttem.

A bankban közölték, jövőre változások lesznek, pénzt befizetni csak az automatán keresztül fogok tudni, -felár nélkül. Bevásárlóközpontokban is kerülöm azokat, ahol nem emberek ülnek a pénztárban.

Mindezek után felsétáltam az új galériába. Bár az utolsó kiállítás megnyitóján nem tudtam jelen lenni, pótoltam az élő megtekintést, érdekeltek Udvari Boglárka festményei. Ezeket a festményeket fényképeken már láttam, és tudom jól, ízlés dolga, a geometriai absztrakt prezentációs hónapja után, felvillanyozóan hatott.

A hatás talán attól volt olyan erőteljes, hogy több évtizedes festői múlt után, - amire a szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus volt jellemző, és csupán kiegészítő betoldásként az organikus absztrakt, - mostanában absztrakt képeket kezdtem el festeni, hellyel-közzel organikus félabsztrakt képeket.

A dolog ugyan nem a semmiből érkezett, ám meglehetősen észrevétlenül. Hogy élő módon megjelent az életemben, az számos kérdést vet fel.

Az életben nem kell mindenre válasz, szokták mondani. Ez a válasznélküliség festő körökben külön kultuszt képvisel, azonban ez a kultusz áthidalható.

Úgy tudom áthidalni, hogy nem nyelvi fogalmi válaszokra törekszem, redukált kijelentésekre és értékítéletekre, hanem érzelmektől nem mentes tapasztalatokra, több nézőpont álltál megidézett heterogén, nem statikus mintázatok begyűjtésére.

Nem mond ellent ennek kiállítás címe: Stable flow! ( Stabil áramlás)

Mit is jelent ez a bizonyos „flow” érzés?!

„Pszichológiai értelemben a„flow” egy adott cselekvésben történő lebegést jelent.”