Rékai Zsolt:Kék asszony (Femme bleue )

60cm x 70cm

Vagy kék lány? Nyilván teljesen mindegy. Ennek a nőnek nem a kora számít, hanem a benne rejő potenciál....

Ez a kép két absztrakt festmény között jött létre, egyszerűen van bennem valami késztetés, hogy ne hagyjam el teljesen a figuratív festészetet.

Minden festmény a hosszútávú memória műve, úgy én vagyok, mintha nem én lennék... Miután inkarnálódott, magamra kell ismerni, és ez az önismereti gesztus egyben oda-vissza fordítás... Értelmiből képi-érzelmibe, azután ezt az eltérő inteligenciát meg kell világítani, vissza kell fordítani értelmibe...

Ez a visszafordítás többnyire nem kifejtett élményteli pillanat, mint érzés teljes, értelmi szempontból az asszociatív szálakat visszafejtve is csupán részleges....

A pszichologizáció műalkotások esetében elvileg tilalmas. Azért tilalmas, mivel bár a műben sokminden utal a szerzőre, az még sem a szerző, vagy nem úgy a szerző... Mert azért az merész kijelentés lenne, hogy "az vagy ami foglalkoztat!"

A másik csapda, hogy amit belelátok a festménybe, az lehet nagyon differenciált és jellemző, migis csak egy idő és szellemi szilánk, amiről az érzés hiteti el, hogy teljes...

Lehet, hogy jó kulcsaim vannak!

Lehet olyat is látok, amit más nem.... Lehet, de mire elmondanam, már minden megváltozott. Lehet, hogy amit mondani tudok, az részlegesen igaz, de jön egy utólagos sugalat, és az új szempont a részlegesen igazat úgy irja felül, hogy már korábbi nézőpont lehetetlen...

Az igaz, hogy lehetséges "stabil lebegés", de mintha azt mondanám, festés úgy igaz, hogy közben össze csúszik a nyelv elötti és nyelv utánni állapot.