Ha nem mutattam meg, annak az lehetett az oka, hogy nekem tetszett, és félre tettem jobb napokra.

Arra, hogy esetleg mégis megmutattam,  egyetlen nyom utal, az hogy vászon hátlapjára alkoholos filccel írtam fel a kép adatait. Hogy ezt az eljárást kövessem, arra Himorpha a galéria tulajdonosa kért. Néhány festménynél az eljárás nem okozott gondot, másoknál azonban igen.

Gond az volt, ha a vászon alapozása és az arra felvitt festékréteg vékonynak bizonyult, azon a filc idővel, elöl is átütött.

A nyomokat utólag újabb lazúr rétegekkel el lehetett tüntetni, viszont a nem túl nagy számú esetnek tanulságai voltak, vannak!

Az első tanulság, hogy az új vásznakat festés elött további felületi kezeléssel látom el. Találtam egy szlovák művészellátót, ahonnan sűrűbb szövésű, keményebb felületű vásznakat lehet beszerezni.

Végül visszatértem a hátoldali szél papírlapú címkézéséhez, amit ragasztás elött laminálok.

A további tanulság, nem pusztán a demonstrált esetből származik, bár nyilván jelentett némi inspirációt. Sokkal inkább egy belső fejlődési, fejlesztési kényszerhez kapcsolható.

A festészetben való előrehaladás vizuális, és a vizuális hatások nagymértékben technikák és alapanyagok kérdése.

Az alapanyagok ára, ma ebben az országban nem igen teszik lehetővé az amatőr festést. Illetve a nagy bevásárló központokban beszerezhető festékek messze nem a legjobb minőségüek.

Ha el akarom kerülni, hogy munkáim pár év alatt ne fakuljanak, az további befektetéseket igényel.

Az, hogy nem kizárólag aPannoncolor létezik, azt mindig is tudtam, csak éppen nem figyeltem oda.

Nagy Boglárka kezdő festőknek ajánlotta a magyar gyártmányú tubusos festéket, ö azonban más és magas pigmenttartalmú alapanyagokat használ. 

Nagy Boglárka példája, -hogy saját festményeit magasminőségű anyagokból hozza létre, - elgondolkodtatott.