Az új év, új korszak felfogással nincsen bajom. Lehetne, de nincsen! Azért nincsen, mivel -bár a minta gyenge és álltalános, - gyakorta próbálok perspektívát váltani, és a festészeti perspektívákba valamilyen kapcsolati, hasonlósági alapon bele kell hordani az eltérő szempontokat.
Ez a metódus kreativitás irányába szeretne hatni, és mivel kis sorozatok valami módon nagy sorozatok részei, megtermik a saját gyümölcseiket, és az ízek csak ritkán olyan mákonyosak, hogy ne szeretnénk valami mást...
A MEAM múzeum 2023-as kiállítása az elmúlt évben került megrendezésre, és a napokban ér véget Barcelonában. A kiállítás „Figurativitás" címe konkrét formákra utal, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a festmények nem hordoznak bonyolult és elvont jelentéseket.
Az absztrakt mellékágként mindig is kisértett, de késztetések eredményei sokáig nem érték el azt a szintet, hogy megfeleljenek képzetes inspirációk mágikus erejének.
Soha nem a geometrikus rend metafizikája érdekelt, hanem az organikus fejlődés szabadsága.
Valaki úgy írta le az élőt, hogy rendelkeznie kell egy stabil és rendezett alappal, viszont igen nagy tere van próbálkozásoknak, az útvállasztás szabadságának.
Nem jó példa, de a történetiség is felfogható Mandelbrot halmaznak. Egy kultúra konzervatív szempontok alapján kezd el fejlődni, menetközben tanul és változik.
A folyamat valahonnan valahova visz, miközben tudatosság aligha jelent mindenkor akaratszabadságot.
A figurálisból absztraktba történő átmenet magyarázatait keresem, miközben talán nem is kell keresni.
Lilla átküldött egy videót Náray Tamás kolorista festőről, akiről nem tudtam túlságosan sokat.
Náray szintén figuratív vonalon indult és átfordult egy olyan absztraktba, ahol formáknál fontosabb az energetikai tér. Ezt az utolsó mondatot dekonstruálnom kell, áthúzni vagy feltételes módba rakni.
A színeket formák hordozzák, ám valahogyan a szín és nem a formadinamika a fontosabb, és ez igy aszimmetriájában kezd egészként feltűnni.