Rékai Zs. Korrigált színvázlat. (Kész képet késöbb megmutatom, ha elkészült)

 

Terveztem egy képet. Esetemben  kép tervezéssel kezdődik, nem kitalálással, vagy megfestéssel. Tervezés vázlatolásnak felel meg.

A tervezés (vázlatolás) dekonstrukció. Kezdetben adott különös tudatállapot,  nehezen megragadható képzet, ami egyszersmind kihívás, inspiráció. Belevetődöm kihívásba és hagyom magamat elsodorni. Sodródás közben feltűnnek képek, képi összefüggések, amelyek érdekesek vagy kevésbé azok.  Tegyük fel, első kép „hullámzó tenger”.

 Hullámzó tenger, absztrakt hajnali fények és ebben a fényben repül egy konstruált szerkezet, ívei lágy áramvonalak, hullám stilizációk és kéken, fémesen vízszerűek.

Képi konstrukciót számos más absztrakt, vagy feléből harmadából absztrakt előzte meg, olyan megfestett képek, amelyek galériákban várják, hogy tetszenek - az exhibicionizmus kultuszváltozatai. -

A „Vízvilág” terve – amibe beleúsztam, ami belém úszott, - csaknem tetszik, de hajnal, a szellemi tér színei túlságosan intenzívek   a csaknem organikus repülő kreáció lágy kékjeihez és fehérjeihez.

Az erőteljes vörös nem az egyetlen hiba. Mert az áramlatban hibákon is keresztül jutunk… (vagy nem jutunk?)

Háborgó tenger formavilága túlságosan sima ívű, az egész kép selyem-dinamika, ami  tartalmi ellentmondásokban (is) akadást jelent, úgy van rendben, hogy nincsen.

Akár meg is lehetne festeni, (megadom magamat egy lehúzó örvénynek) és akkor kérdésesség konkréttá változna, kiakasztva falra húzódozna, nem akarna jelen lenni.

Ránézve  tervre mégis érzem, hogy újra kell komponálni.

Amikor nem csak érzések szerint, ösztönösen állítom helyre azt, amit érzések szerint is lehet, én vagyok „Doctor Who”

Telefonfülkés doki, aki varázscsavarhúzójával belepiszkál dolgok felszíni rendjébe, és akkor  dologból kidől az előzetes tudás….