Vásznakat festményekhez két helyről veszek.  Egyik hely Szlovákia, ki sem kell mozdulnom otthonról, interneten feladom  megrendelést és hozza a futár.  Szállítási költséggel együtt is olcsóbb, mint amit helyileg tudok beszerezni, pedig  rendszeres vásárlás miatt(?!) kapok némi kedvezményt.

Ami alapot városban venni tudok, arra szintén kell várni. 

Témától függően más és más méreteket találok ki.  Nagyon bonyolult, részletes ábrázoláshoz célszerűbb a nagyobb vászon.

 

Üzletben csak  főnöknő idősebb,  kiszolgáló lányok fiatalok és értelmesek. Ez nyilvánvaló, válogatás eredménye.

Ahova sokat jár az ember, ott végül - ismerősként kezdik kezelni.

Első húsz százalékos kedvezményt attól az eladó lánytól kaptam, akit magamban „kínai”-nak neveztem. A titkos név ellenére nagyon is európainak hatott, és csak néhány vonásában keleties.

Akkoriban felmerült  kérdés, amikor képi szituációhoz karaktert vállasztok,  karakternek milyen differenciái uralkodnak, harmonikusan vagy diszharmonikusan,- ami végül  kiadja  összhatást, az első és végső képzetet. 

 Mondhatod, tulzott tudatosság, ám amikor festés közben kibontok adott képzetet, az részletekből áll össze valamivé, ami reményeim szerint élően intenzív.

Mire bármire is jutottam  meglátásokban, -  személyes gesztus után, -hogy első izben  "kinai" lánytól, ahogyan mondta:"saját jogán" kedvezményt kaptam- eltűnt az üzletből, és más jött helyette.

Aki jött még fiatalabb,-  talán akkor végzett középiskolában. Nem csak fiatalabb, hanem nyersebben érzéki.

Egyszer leguggolt, hogy  földön tekerje fel a széles vásznat. Hátul felcsúszott blúza, és  derekán tetovált inda tűnt elő. Az inda felülről,  hát irányából érkezett, és  farmer szegélyén túl,  fenék irányába sodorta a tekintetet…

Egy pillanatra felnézett. Nem azt látta amit én...

Ez a lány nem sokáig maradt, valahogyan kilógott  többiek közül.

 Tetovált lányról két fotórealista ismerősöm is eszembe jut, akik előszeretettel festenek „kivart” aktokat. Az általuk ábrázolt nők soha nem hatottak (rám) úgy, mint néha a valóság, és valóságban is az figyelemre méltó, ami túl vezet puszta érzékiségen.

 Karel Balcar festménye