Mindent visszájára fordítani... Tulajdonképpen ott kellene kezdeni, a fonáknál, de ez a mi kultúránkban nem nagyon áll meg, eredeti nézőpontot vissza kell kódolni  köznapi valósághoz. 

Ez  nem új, csak  metafizikai kultúrán belül nehezen értelmezhető, kevesek(?) munkaeszköze….

Nem emlékszem pontosan! Duchamp-ot olvastam és megtaláltam az " Infrathin " kifejezést .  A kifejezés nem lett pontosan definiálva. Duchamp magyarázatként annyit írt: Az Infrathin „egy most megüresedett ülés melege”. 

Régi olvasmányomban mégsem ez a példa volt, hanem az: amikor két bársonylapot közelről egymásra ejtenek, infrathin a keletkező nagyon finom hang.

Ettől kezdve agyaltam  kérdéskörön, és találtam részben(!) idesorolható kategóriát, a határhelyzetet. 

Amikor valaki utazik, és  határon várakozik, elméletileg köztes helyen tartozkodik. A kiinduló országot elhagyta, az újba még nem lépett be.

Ez a „köztes” művészeti szempontból releváns.

A festés hasonlít  „határon„ tartózkodásra. Sima utazó metafizikai élménye, felkészülés a papírok kezelésére, terepszemle, megnézi van e büfé vagy szuvenír-bolt,  majdani vendéglátók miatt.

 Érzékenyebb, élményszerűen működő utazó befelé tekint és gondolatban összeveti a két ország eltéréseit. Arra gondol mi hozhat új élményt. Gyakorlatilag mély érzékelés szempontjából ez már átlépési pont, energiamezők érzékelése, infrathin.

Politikusi szemmel, -kontextusba helyezve,- úgy is át lehet kelni  határon, hogy a két világot egyenlőnek fogom fel, de azt is meg lehet tenni, hogy az egyik oldal koloniális érdekeit behurcolom  másik oldalra. Nem érdekel a "más", a saját érdekvilágomat terjeszteném ki.  (Metafizikus szemlélet.)

 Művész szintén működhet így, és a műve árulkodik, de úgy is tovább vihetjük  gondolatot, hogy nem a világ világaira gondolunk, hanem azon belül az absztrakt világokra.

Tegyük fel, le akarok festeni egy meghámozott narancsot. Narancs a gyümölcsök világát testesíti meg, és amennyiben nem a tízezredik álltalános narancsképzetből indulok ki, úgy kell  "modellre" tekintenem, mintha soha azelőtt nem láttam volna. Ilyenkor működésbe lép  tudattalanban lévő kreatív én, egyszerűbben kifejezve: „eredeti látásmód”. 

Közhely, hogy  gyerekek még így működnek. Gyerekek számára a világ felfedezés,  és a dolgok mágikus erővel bírnak.

Amikor festményből intenzitás, különös varázs sugárzik, az is infrathin.