2024. 05. 15.
Kiállítás bontás
"Köztes"
„Május eleji adatok szerint a Fidesz–KDNP európai parlamenti listáját 2,2 millió ember támogatná a teljes népességen belül, míg Magyar Péter Tisza Pártjára 1,5 millióan szavaznának – derült ki a Závecz Research friss közvélemény-kutatásából.”
„Donáth Anna, a Momentum elnöke úgy látja, hogy a „magyar illiberalizmus példaként tekint Kínára, és a magyar társadalom és a magyar politika kínai típusú átszervezését tartja kívánatosnak”.
Míg külföldön már februárban is nagyon fontos árverések zajlanak, idehaza rendszerint csak májusban pörög fel az aukciós szezon. A nagy kérdés idén az, hogy „begyűrűzik-e” hozzánk is a nemzetközi piacon tapasztalható visszaesés.
Véget ért a „Köztes” című kiállításom.
.jpg)
A mostani „siker” görcsoldóként (is) hatott. Arra jutottam, és ennek már voltak előjelei, mi lenne, ha a „kereskedelmi szempontokat” úgy állítanám át, hogy havi három kép helyett csak egyet festenék. Egyet, de azt nem külső és nem marketing szempontok szerint?!
Míg külföldön már februárban is nagyon fontos árverések zajlanak, idehaza rendszerint csak májusban pörög fel az aukciós szezon. A nagy kérdés idén az, hogy „begyűrűzik-e” hozzánk is a nemzetközi piacon tapasztalható visszaesés.
Art Advisory Budapest
A bejegyzés képeit AI-val generáltam.
Tova gyűrűző hatás...
Egyszer azt olvastam, Amerikában valaki kinyitotta egy örökölt ingatlan garázsát A garázs tele volt festménnyel.
Festmények nagy sikert arattak, miközben a művész vélhetőleg azt képzelte, nem eléggé jók, vagy kitudja mi lehetett az oka,(?!) hogy az önkifejezést ennyire személyes ügynek gondolta.
Véget ért a „Köztes” című kiállításom.
Bizonyos értelemben soha nem értem el ekkora sikert, ha látogatottságot nézem és azt, hogy mi mindent írtak a vendégkönyvekbe.
Természetesen mindig vannak felhangok, de posztmodern káprázatot az sem tudja aláásni, hogy káprázat, és akad akiben ez dühöt generál. Kialakít eltakart, vissza-folytot, transzformált reakciókat, amelyek alig érzékelhetően, de mindig-mindig jelen vannak. Néha (máskor,) nagyon is mérhető módon, de ez normálisan (antinormálisan) emberi, és csak annyit mutat meg, hogy még káprázat korszakában sem minden „kerek”.
Ellenpontként: talán a második csoportos kiállítás jut eszembe, -amin részt vettem,- és így csak közelitőleg a másik pólus. Ez a pólus pedig időbeli.
Galériás még új volt, és - nagyon határozottan,- összekeverte az értékeket, érdekeket és szekér-táborokat. Nagyon kedvemre való volt!
Három nagyméretű festménnyel szerepeltem. Mivel még megnyitó kezdete elött láttam „felhozatalt”, csupán arra figyeltem, hogy saját festményeimet hányan veszik szemügyre, és milyenek a reakciók.
Megnyitó után odajött hozzám frissen végzett festőnő, aki elegáns ruhákban, luxus környezetbe festette saját magát. Úgy hatott, mintha az angol királyi családhoz tartozna.
Ez a „hercegnő” nyár közepén úgy gratulált, azt hittem, azonnal elkezd havazni….
A mostani „siker” görcsoldóként (is) hatott. Arra jutottam, és ennek már voltak előjelei, mi lenne, ha a „kereskedelmi szempontokat” úgy állítanám át, hogy havi három kép helyett csak egyet festenék. Egyet, de azt nem külső és nem marketing szempontok szerint?!
Ilyen harmadik képekből volt megrendezve a „Köztes”.