2024. 06. 06.
Köznapi és művészeti tipikus
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Köznapi és művészeti tipikus

 

Azon gondolkodom, mennyi furcsa képzet társul a „festő” -mint művész, -kifejezéshez.

A furcsa képzetek, bizonyos esetekben jogosnak tűnnek, hiszen extrém ember-példányokat szinte minden szakmából ki lehet gyűjteni. Kérdés az, hogy extrémitás különös, szórványos jelenség, vagy pedig többségi és ezért általánosítható?!

Példának leginkább filmek ugranak be, filmrendezők gyakran élnek a tipizálás eszközeivel. Mindenki tudja mit jelent ez. Vannak tipikus ügyvédek, rendőrök, üzletemberek stb. Természetesen a „tipikus ügyvéd” képzete, nem elégséges, hogy minden ügyvédet felismerjünk, azonban vannak olyanok, akik részben szerepre predesztináltak és tesznek is róla, hogy büszkén hirdessék, kicsodák ők valójában. (Megadják a módját…)

Eredet (web)


A filmekben nagyon hatásos, amikor képzetes helyszíneket komponálnak, képzetes szituációkat és ezekhez keresnek szereplőket.

„Sztálingrád” című filmet nagyon régen láttam, azonban van néhány jelenet , és ezek a jelenetek fentebb leírtak miatt égtek az emlékezetembe.

Van egy snitt, -amihez sajnos nem találtam meg az illusztráló fényképet. Jelenetben reménytelen rohamra kapnak parancsot orosz katonák, akiket szemből modern fegyverekkel lőnek halomra a németek. Nincsen menekvés, mivel hátul elvtársak kisebb csoportja Maxim-géppuskával végez minden visszafordulóval. Frenetikusan megkomponált látvány volt! Saját embereire tüzelő elvtárs tipikusan orosz, tipikusan szovjet arcú és így rendezői „telitalálat” !

 
Eredet (web)


Köznapi életben is belefutunk saját és más szakmák jellegzetesfiguráiba.

Helyi kiállításon beszélgetni kezdtem teremre felvigyázó fickóval, aki meg akart magyarázni egy festményt. A fiatal ember meglehetősen színesen öltözött, de nem keltett művész benyomást. Nem volt rajta kockás, jóminőségű öltöny, hosszú, keresztben hordott sál, és az a lapos, angolos svájcisapka szerű „piktor” fejfedő. Talán ösztönösen érezte, az sok lenne a szerepéhez, így megközölte azt a nem kirivóval...

Mivel sémaszerű butaságokat beszélt, megkérdeztem azt, amiről tudtam, hogy kizárt.

-Ön talán művészettörténész?!

-Nem, de felsőfokú képzést kaptam művészeti rendezvények szervezésére.- válaszolta.

Na jó, -gondoltam, és elmondtam neki, mit ábrázol a kép, és állitásaimat formai elemek összefüggéseivel, színdinamikával támasztottam alá.

Természetesen nem értette! Fel sem fogta, mit beszélek!

Nem nézett festőnek, egyszerű kis senki voltam az utcáról, és így kvalitást sem fogadhatta el, mivel akkor saját szerepét fel kellett volna adni. Nem vitatkozott, egyszerűen tagadta, amit elmondtam.

Szerencséjére megérkezett ismerőse, egy nagydarab körszakállas ember, aki leginkább Ernest Hemingway-re emlékeztetett. Kezet fogott velünk.

„Felvigyázó” röviden ismertette szituációt, hogy művészetről beszélgetünk és nem értünk egyet.

„Ernest” azonnal legitimálta, hogy speciális módon szakértő.

Fiatal korában orvosi egyetemre járt, de közepénél abba hagyta. Abbahagyta, de az orvosi szemlélete olyannyira megmaradt, hogy művészeket oktató A. professzor -amig volt főiskolának pénze rá,- meghívta vendégelőadásokra.

„A művészek mind defektesek” -magyarázta. – A művészi defekt azonban hasznos, mivel anélkül nem tudnának alkotni. Volt olyan eset, hogy valakit meggyógyítottak pszichés zavarából és többé nem volt képes festeni.

Furán nézhettem rá, mire élt egy példával!

-Híres francia festő, sokat veszekedett a szeretőjével. A szerető egyszer azt találta mondani: „Mikor halsz meg már végre!!- mire a művész barátaival megrendezte saját halálának, ravatalának performanszát.

Megérkezett a barátnő, aki a látvány hatására felzokogott, és megbánta korábbi óhaját, azzal a kijelentéssel: bárcsak még mindig élne a szerelme!!

A szerelme pedig ezekután, sokkoló módon feltámadott !

Nem tudom mi jutott eszembe akkor!

Talán Ernest Hemingway, aki szabad csapatával megszállt egy kiürített párizsi szállodát. Az italkészletet érintetlenül találták, és amikor véletlenül betévedt menekülő, és -társaságot látva meglepett- német szakasz, azt vad lövöldözéssel, üres konyakosüvegeket hajigálva meghátrálásra késztették...



 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés