„Hogyan ábrázolnád, hogy színes gubancok vesznek körül, de nem kívülről, hanem belülről látom.”

Ezt a kérdést tettem fel a mesterséges intelligenciának, amikor a Keserű Ilona féle létgubancokról gondolkodtam. Ez a kérdés az életben nagyon sokszor felmerül, és nagyon sok következménye van.

Mivel a spontán válaszadás, az értelmezés, sőt a dolog megélése tanult módon automatikus, ezért, hogy Heidegger hasonlatával éljek: tudományos szempontból, ha le kell nyomni a kilincset, le kell győznem  kilincs és közöttem lévő távolságot, erőt kell kifejtenem. Köztes cselekvéssort természetesnek, éppen ezért semmisnek vesszük, és azt mondhatjuk: Lenyomtam a kilincset!

Ugyan ez az ember (mi?!) evidensnek tekinti, hogy van szubjektív és objektív világ. Anélkül, hogy tovább erőltetném a filozófiát, gyorsan elmondom: Heidegger nem hitt dualitás ezen metafizikai alaptételében, és azt írta: A világ bennem van és én a világban!

A kétféle nézet, szubjektum és az objektív világ legyűrése, a létező világ kolonizációja, vagy pedig az azt teszem a világgal, ami nekem is jó, és világnak is, ha nem akarok átkerülni Szürreáliába?!

A szürrealisták úgy alkalmazták a vizuális formációt, hogy megfestették  belső világukat, amire ablak a kép kerete volt, de előfordult, hogy  belső világra Max Ernst ablakot festett, amin keresztül  szürrealisták nézték, a külső világban botrányt keltő jelenetet.

 

A probléma tehát nem új, a tapasztalat belsődleges, a belső tapasztalat kifejtése viszont absztrakt, külső, elvonatkoztatást igényel.

A dolog meggondolása azért is érdekes, mivel nem lehet általánosítások alapján, egyetlen nézőpontból egész világra egyetlen ellentmondásmentes narrációt ráhúzni.

Eszembe jut művészettel kapcsolatos tanulmányaim elején, művészet-pszichológiai megközelítés.

Már az óvodában kiderül ki a konform és ki a non konform egyén. A konformisták keresnek egy erős kezű dominánst, és a védelme alatt játszanak. Aki nem része ilyen közösségnek az egyedül marad, és vagy megküzd a kívülállás nehézségeivel, vagy belebetegszik.

Aki megküzd, az megtanulja az elvont, eredeti gondolkodást. Mérnök lesz, esetleg művész és a produktumai miatt hasznos, elismerten hasznos a közösségnek.

Ahhoz, hogy valamit látni lehessen, nem maradhatunk vele, benne, hanem el kell távolodni.

A kívülálló olyasmit lát, amit csoporton belül nem lehet, mivel ott  csoportérdek vezérel.

Max Ernst festménye botrányt keltett, -vallási szempontból az is, -ám mi van, ha  felháborodok azt nem vették észre, hogy tükörbe néznek, és a saját egységesnek vélt világképükön akkora a rés, hogy azon keresztül ki-be vonulászhat egy egész birkanyáj.