Sleep Never Comes, 2026, SUIMA

Tekintettel arra, hogy mesterséges intelligenciát (is) felhasználó művész vagyok, akkor amikor az első komolyabb eredményeim megjelentek, keresni kezdtem a saját besorolásomat. 

Első nekifutásból az „AI-art” kereső kifejezésre olyan platformok tömkelege jelent meg, ahol gépies mesekönyv illusztrációk, vagy neves művészek stílusában készült giccses klónok populáris tömege vált láthatóvá, és a vonatkozó nyelvi modellekkel nem is igen lehetett mást generálni.

Amikor a keresést szűkítettem, úgy, hogy kik azok, akik saját művészeti koncepcióik mentén kutatják és felhasználják az új eszközt, újabb meglepetés ért, mivel leginkább technikai művekre bukkantam, robotkarral végzett átalakításokra, véletlen algoritmikus absztrakciókra, számomra értékelhetetlen művi figurációkra. Ennek az állításnak bárki utána nézhet és bizonyosan úgy fog járni, mint ahogyan én is.

Az a tény, hogy úgy fog járni, az nem nagyon nagy probléma, hiszen egy nagyon új eszközről van szó, ráadásul ez az eszköz szédítő sebességgel fejlődik.

Tulajdonképpen az okozta a meglepetést, hogy volt egy prekoncepcióm, hogy a saját hagyományos vizuális nézeteimet építettem be az AI nyújtotta lehetőségekbe (figurativ filament) és azt képzeltem, más művész is ezt teszi. Így állt elő az a helyzet, hogy a populáris képalkotás vonatkozása közelebb látszott, mint  vonatkozó művészeti ág kutatóinak műalkotásai. 

Ezzel a furcsa meglepetéssel, mondhatni szubjektív zavarral addig éltem együtt, ameddig nem bukkantam egy furcsa anonim japán művész munkáira. Suima akár csak én, a hagyományos művészeti eredményekhez csatol vissza, vagy azt mondanám, azokat kísérli meg átemelni a jövőbe, bizonyosan  sajátomhoz hasonló módszerekkel, de attól eltérő figurális elképzelések mentén.

Mindezek okán nem tehetem meg, hogy nem foglalkozom az anonim japán művész dolgaival!

Felvezetésként: „SUIMA a mesterséges intelligencia alapú művészetre szakosodott művész, aki névtelenül dolgozik, hogy alkotásai magukért beszélhessenek. Munkái a világ nagyvárosaiban voltak láthatók, többek között Koppenhágában, Rómában, Tokióban, Szöulban, Párizsban és New Yorkban, valamint olyan rangos helyszíneken, mint a BEEPLE STUDIOS és a Times Square.”

„A magány, a halál és az élet feletti elmélkedés témáira épülő SUIMA művészete finoman szővi a reményt komor történetekbe, egyedi vizuális nyelvet kínálva, amely mélyen megérinti a nézőket. Alkotásai a mesterséges intelligencia által generált művészet művészi és társadalmi értékének emelésére törekszenek, miközben tiszteletben tartják a klasszikus művészet hagyományait.”
 

A "Suima" szó közvetlenül a japánból fordítható„az alvásdémon” vagy „álmosság”.