2019. 07. 28.
Pixel 2
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Pixel 2

 

"1979-ben jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. 
…"Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." 
Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető „nyelvjátékok” szabadon érvényesülnek."

 

 

Emlékszem amikor megvettem ezt a könyvet. Amikor megvettem, már volt némi ködös elképzelésem a "posztmodernről" egy képekkel gazdagon illusztrált könyvből, amiben már szó esett a "szimulakrum-ról" és  média valóságot helytesitő szerepéről. Így utólag rátekintve 1979 nem is tűnik olyan régvoltnak, pedig az.

Igen nagy érdeklődéssel olvastam el a könyvet, és emlékszem, akkor a szocializmus végívében, különös volt arról hallani, hogy a nagyvállalatok a nemzetállamok fölé nőnek, és az államoknak ki kell egyezniük a vállalatokkal, például a műholdas információk megosztása miatt...

 Azután, megjelenés után némi késéssel, elolvastam Jürgen Habermas 1998-ban megjelent könyvét.

 

 

Habermas a modernitás legszebb pillanatait, -a nemzetállamiság, a szociális védőháló kiterjedtségét, az árubőséget- menthetőnek gondolta, és ennek érdekében lesújtó kritikát gyakorolt a posztmodern filozófusok munkáival szemben.

Tulajdonképpen ebből a könyvből vettem azt a névsort, akiktől azután el is olvastam amit bírtam, így jutva el Heideggerig, aki Heller Ágnes szavaival, a posztmodern delelője.

Heidegger munkásságát, már eleve olyan szűrőn keresztül néztem, azt hogyan dekódolhatnám a festészettel kapcsolatos világképembe.

Az adaptáció alapvetései, az önmagam számára megalkotott vizuális-fenomenológia, vagy az igazság megragadására, a "fényes tisztás" , az hogy nem mondunk redukált metafizikai definíciókat, hanem az "erő vagy játéktér" perspektivikus megközelítéseit, elemeit mutatjuk fel, amelyek így maguktól, értelemadó módon mozgásba jönnek.

Ezután még néhány olvasmány következett a posztmodern társadalmi összefüggéseiről, építészetéről, és azt képzeltem képben vagyok. Hogy nem így van, azt unokahúgomék könyve jelezte nem túl régen.

 

Az extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz című kötet nekem Zilahi Anna miatt vállt ismertté és érdekessé, hiszen ő már a posztmodern diskurzusaiba született bele.

 


"A kötetet megalapozó projektet a szerkesztők saját érdeklődésének alakulása hívta életre: Zilahi Annát és Horváth Gideont egymástól függetlenül, de ugyanazok a kérdések kezdték el foglalkoztatni. Horváth a dán-izlandi képzőművész, Ólafur Elíasson, illetve Björk alkotásain keresztül jutott el Timothy Morton munkásságáig, míg az ekkor Bécsben tanuló Zilahi egy szemináriumon ismerkedett meg a spekulatív realizmus egyik fontos szöveggyűjteményével
 
Horváth Gideon, Zilahi Anna és Süveges RitaFotó: Schuller Judit Flóra

Mint mesélik, ezek az élmények mindkettejük számára akkora hatással bírtak, hogy a mai napig ezekből az elméletekből merítenek. Az elméleti háttér nagy segítséget jelentett abban is, hogy megértsék azokat a folyamatokat, melyek az elmúlt években már nagyban zajlottak a nemzetközi képzőművészeti közegben: „Ekkor már állandóan jöttek szembe az újmaterialista képzőművészeti alkotások, ellepték az összes biennálét. És úgy éreztem, hogy nincs igazán hozzáférésem ezekhez a művekhez” – mondja Zilahi, aki aztán rátalált az említett szöveggyűjteményből Christoph Cox-nak a hang ontológiájáról szóló írására, és ez teljesen magával ragadta: 
„Az alkotásokat továbbra is sokszor rossznak találom, de a háttérben húzódó filozófiai gondolatmenetek inspirálóak.”
Az egymástól függetlenül történő, de mégis közös felismerésük után hiába kezdtek kutakodni, pár szöveget leszámítva kevés nyomát találták annak, hogy magyar nyelven foglalkoztak volna ezzel az irányzattal. Az irodalomban más volt a helyzet, ott már évekkel ezelőtt megjelentek poszthumanista-újmaterialista ihletettségű írások, de teoretikus spekulatív realista munkákat elvétve találtak. Pedig az OOO-elméletek ekkor már legalább egy évtizedes hagyománnyal bírtak, és az eleinte főleg a blogszférában formálódó diskurzus ekkor már nemcsak egyetemekre szivárgott be világszerte, de kiállítások és népszerű könyvek ihletője is volt. 

Ebből a keretből nőtt ki xtro realm csoportja, amely 2017 tavaszán egy olvasókört, majd ősszel egy kiállítás is megszervezett. A kiállítás komoly visszhangot váltott ki a budapesti művészeti színtéren, ugyanakkor a szervezők elmondása szerint erős értetlenségbe is ütközött. Ebből a tapasztalatból született meg a szótár igénye, hogy legalább a legfontosabb fogalmak meglegyenek magyarul, melyek segítséget nyújthatnak a párbeszéd beindításához. Inspirációs forrást a Georges Bataille-féle Encyclopaedia Acephalica jelentett, melynek esszéisztikus, szépirodalmi jellegű szócikkei a múlt század közepi francia filozófiájának és művészeti gondolkodásának lenyomatát adták vissza. "
!!444!!! -ből

A dolog most itt tart. A könyvet megrendeltem, Horváth Márk könyvét pedig olvasom. Azt hiszem mindkét könyvről és a zajló diskurzusokról szó fog esni még, bár mindez csak háttér, magyarázat saját festményeimmel kapcsolatban.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés