Paradox 

Olaj-vászon

 

Azon gondolkoztam, miért van az, hogy  festmények létrejöttéről, azután pedig a megfestés élményéről alig tudok valamit mondani?!

Most munkába vett festmény eredete, -ami inkább csak  egy ötlet megjelenése, kezdet önkényes kijelölése,- az a körülmény dominált, hogy az általam "akadémiainak" nevezett, önmagamnak és magas-kultúrás elvárásaimnak megfelelni akaró, kiállításokra festett képek, és a kereskedelmi festészet más típusú, piaci elvárásoknak megfeleltető kényszer-érzetek közötti feszültséget oldani szerettem volna.

Ez a kétféle festő-létmód nem teljesen polarizálható. 

Sándorfi István festményei magas szinten lépték át ezt az "ovis" duális kérdéskört. 

Nem vagyok nyomában sem...  Kvalitások  nem  összevethetőek, de mivel  feszültség meg volt, illett valamiféle válasz stratégiával előállni.Határhelyzet válasz az volt, hogy piacképes, egyszerűbb elemeket tartalmazó de azért kvalitásaimnak megfelelő képeket szeretnék létrehozni. Úgy szeretnék festményeket, hogy  látványszintet növelem, de nem a többi réteg rovására.Továbbra sem rendelek alá mindent a dekorativitásnak, közérthetőségnek, esztétikának.Csupán minden második, harmadik témaválasztásom piaci. Vélhető, egy fenékkel terveztem és próbálok megülni két lovat, -miközben Sándorfi a cél. 

Ki kéne nőni  periferialitások egyidejűségét.

A kereskedelmi festészet "mém" témája az örökké visszatérő "bohóc". Nem kevés iróniával megterveztem egy "bohóc" témát. Tervezés szó erős, de nem tudok rá jobb kifejezést.  Tervezést és festést azért olyan nehéz tematizálni, mivel meditatív állapotot feltételező folyamatok.

 Gondolati-érzelmi tudatosság átszivárog  tudattalan kreatív részéhez.  Megkezdődik  létrejövés, az inkarnálás, miközben az "én" félre van tolva, elveszik, megfeledkezik magáról.

Ez olyan aktus, amit  nem gondoltam igazán végig.

Arra mindig emlékeztem, mennyire jóérzés volt festeni, mennyire sok endorfin szabadult fel. Viszont  élmény nem tartalmazott bevésettséget, kibonthatóságot. Következett  önmegfigyelési kísérlet. Kezdetben tudtam mit csinálok, azután könnyebb részeknél elkalandoztak a gondolataim. Ez nem irányított, bármi előbukkanhat, felhők sodródása felületi gondolatiság, ami azonnal eltűnik egy-egy  koncentrációt igénylő részletnél. A gond azután annyira felold, hogy utóbb, ismét nem tudom merre jártam. Megszűnik  belső tér-idő reláció