Kép gondolati bejárása többnyire lezárul egy festmény elkészültével. Elsődlegesen azért teszek valamiféle bejegyzést, -készítek jegyzetet,- hogy kirajzolódó kép és értelmi horizont alapján tudjak címet adni, ami lehet simán megnevezés, vagy kulcs, belépési pont, de logikus módon képtelenség, hogy cím kimerítse festmény mibenlétét.
A "Nem bohóc" mint járulék, egyrészt a "Bohóc" általános fogalmát húzza keresztül. Inspiráció az volt, hogy nem általános jelentés általános képi struktúráit szeretném kimeríteni. Az elhatározás -kereskedelmi aspektuson belüli,- valamiféle ugrási kísérlet volt.
Mit vagyok képes kezdeni köznapi elvárási (képi, fogalmi) rendszerrel, amire Heidegger filozófiai értelemben, "eleve bukott" jelzőt akasztotta?!
(Sietve hozzáteszem, verseny csak önmagammal lehetséges!)
Képtapasztalat tervezéstől megfestésig, többszörös érzelmi rétegen mozgott át, ami látványhoz, látáshoz való viszonyaimat folyamatosan felül írta.
Dolog indult azzal, hogy mit tudok kezdeni az általános fogalommal, egy amúgy idegesítően univerzáló környezetben.
Oppozíció elsőként kihívássá alakult át, de érdekes módon nem megtervezésnél, hanem tényleges kivitel kezdetén.
Miközben belevesztem arc részleteinek megfestésébe, rájöttem, a digitális gesztusok törése, nyom előállítás cseppet sem zavarja a reprezentációt.
Magyarán, másolat indirekt és direkt fragmentáltsága nem zavarta az agyat, hogy hiányokat kipótolja, és akkor másodlagos duplikátum tűnt fel, különös mivoltában.
Sziluett mágiája, hogy teljes lényt képzelünk mögé.
Fekete háttér eleganciája átsugárzott arcra, ami rejtélyesnek, titokzatosnak, kvalitásokat hordozónak tűnt fel.
A látványos és túlhajtott körgallér ekkor megakasztásnak hatott, blokkolásnak ami "akárkiket" megállítja, és csak a különöst kereső követőeket engedi tovább.
Már eleve adott volt felszín és mély dichotómiája, a metafizika, az általánost vezérlő ellentétpár.
Igen, de ez vagy ezek az ellentétpárok, már nem szerep mögé rejtőzött kvalitás, ügyes-nevetséges, okos-nevetséges, szerepben eltűnő én, hanem az én, amely szereppel, látszattal szűri határátlépést önmaga irányában.
Szolgaságot szellemi elitizmus látszott felváltani, és mivel festés elegendő endorfint termelt, pillanatra meg is rekedtem lehatárolódásban. ( Nárcisztikus kötődés)
Itt történt a cím adás.
Cím jelentétessége (is) módosult később, de szóösszetétel még helytáll...
Amikor kép elkészült, lefényképeztem. Fénykép lekicsinyít, és mint duplikátum duplikátuma, távolságot (is) teremt. A fénykép olyasmit is mutat, ami addig vakfolt volt.
Arc immár elkezdett változni, asszociált régi ismerősömre, így nyom reprezentációja aktívabban mutatott túl jelenlevőség-különösség kiemeltségén. A karakter elég színt hordozott, hogy ne legyen szakadékszerű törés, lény és szerep között.
Képről érzelmileg leválás, eltávolodás periódusa, mint utolsó de nem lezáró horizont.